Pár napja volt csak, hogy egy asztalnál ültünk Nagyváradon, a Bihar megyei választmány ülésén. Akkor jó formában, erejének teljében volt. István halálhíre mélyen megrendített!

Közgazdász volt és egyetemi docens, korábban szenátor, mezőgazdasági államtitkár, az Állami Számvevőszék főtanácsosa. Két évtizedig Bukarestben dolgozott, de nagyváradi maradt mindvégig.

Nagyon szeretett tanítani. Ez abban is megnyilvánult, hogy az amúgy nem sok szabadidővel rendelkező István a kétlaki élet mellé újabb várost is választott magának.

2000 óta volt katedrája Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem közgazdaságtudományi karán. Tizennyolc év alatt egyetlenegy órát sem halasztott el, neki is köszönhetjük, hogy létrejött és megerősödött a magyar közgazdászképzés.

Nyolcvannál több publikációja, tucatnyi szakmai könyve jelent meg, és megírta az első számviteli tankönyvet magyarul.  

Olyan közösségi emberünket veszítettük el, aki mellett hátradőlni sosem lehetett – gyakran mondogatta, figyelmeztetett: ébernek kell lenni, meg kell védeni az elért eredményeket.

Vigasztalódást szeretteidnek!

Isten nyugtasson, István!

Kelemen Hunor