Kedves ünneplő közösség!

Ma átadunk egy emlékművet Bukarestben. Az eseményt fotók, videók fogják rögzíteni, a pillanat fennmarad és az utókor számára is jelentéssel bír majd. A célt elértük, de nézzük az utat, amely idáig vezetett.

Május 4-e egy hétesztendős időszaknak tesz pontot a végére, a betervezett két év helyett. Az emlékmű köztérre állításának kérését 2015-ben iktatták – kétszáz évvel azután, hogy a Küküllő mentéről származó Sükei Imre református lelkipásztor a Cișmigiu kert platánfái alatt megtartotta az alakuló presbiteri gyűlést –, és 2017-re kellett volna formát öltenie, a reformáció 500. évfordulójára.

Hogy mit mond el ez a késlekedés a bürokrácia és sokszor a politika rögös útjáról, arról egy ilyen ünnepségen nem illik, nem érdemes beszélni. Amiről viszont sokkal többet érdemes szólnunk, az a helyi közösség kitartása az elképzelése mellett – miközben a környezet nem volt támogató, az elmúlt száz év legnagyobb járványa söpört végig a világon és nem került el bennünket sem, és akkor még nem is szóltunk a mostani zűrzavaros időszakról.

A bukaresti református közösség kitartásához engedjék meg, hogy mindenekelőtt lelki vezetőjüknek, Zsold Béla lelkipásztornak mondjak köszönetet. Zsold Béla eltökélte magában, hogy a Luther Mártont és Kálvin Jánost is megjelenítő emlékmű mindenképp állni fog Bukarestben ezen a téren. Ő volt az, aki nemcsak álmodott, és nemcsak dédelgette az álmot, hanem gondozta is a tervét és tett azért, hogy az megvalósuljon. Akárcsak jeles elődje, Sükei Imre, aki miután megalapította a gyülekezetet, éveken át kalapozott, hogy összegyűljön a pénz a templomra. Így épülhetett fel a templom 200 évvel ezelőtt.

Hadd jegyezzem meg, hogy a 19. század elejének sokszínű, soknemzetiségű, sokvallású Bukarestjében már jó évszázada éltek magyarok, feltételezhetően a kurucok leszármazottjaiként, ahogy erről a közeli Berceni település is tanúskodik, amelynek neve Rákóczi egykori generálisára, Bercsényi Miklósra utal.

Illő hát a támogatásért köszönetet mondanom a velünk ünneplő főpolgármester úrnak is, aki pontosan érti, hogy ez a sokszínűség értéke egy európai nagyvárosnak. A hét esztendőből az ő hivatalban eltöltött másfél évében jócskán többet haladt ez a projekt, mint az azelőtti 5 esztendőben. Tisztelt főpolgármester úr, kedves Nicușor, köszönet a támogatásért!

Hasonlóképpen köszönet jár Magyarország Kormányának és a jelen lévő Németh Zsolt képviselő úrnak, barátunknak. A magyarországi segítség sosem késlekedik, ha romániai magyar emberek álmait meg kell valósítani.  

És köszönettel tartozom mindazoknak, akik ezalatt a hosszú időszak alatt előre tolták ennek az ügynek a kerekét és nem akasztották. Biztos vagyok abban, hogy akik ma itt összegyűltek, mind-mind ilyen emberek, és erről már a mai napon érdemes szólnunk.

Tisztelt ünneplő közösség!

Ez az emlékmű a bukaresti református közösség munkáját dicséri tehát, Nekik készült, de mindannyiunkhoz szól, akik érdekeltek vagyunk a mellettünk élő személyek, közösségek megismerésében, a velük való jó viszony kialakításában. Mert ott, ahol feltűnik Luther, és feltűnik Kálvin, a leginkább arról érdemes beszélni, hogy a reformációnak a másokkal való jó és békés együttélés az egyik legfontosabb üzenete.

Az erdélyi magyarság történetéből, ha meg kellene nevezni csak egyetlen korai eseményt, amellyel példát mutatott a világnak, az biztos, hogy a tordai országgyűlés lenne 1568-ból. Mert Erdélyben nem csupán egy új egyház született, de a vallásszabadság gyakorlata is – egy olyan pillanatban, amikor a művelt Nyugaton még nagyban folyt a vallásüldözés, gondoljunk csak a hugenották tragikus történetére.

A protestálók avagy protestánsok újraértelmezték magukat, saját helyüket az akkori világban, viszonyukat a keresztény hithez, a másik emberhez, és újragondolták céljaikat és küldetésüket a világon. A reformáció így magát a világot alakította át, miközben meghatározó módon járult hozzá az erdélyiséghez, a transzilván-szellemiség születéséhez.

Az erdélyi észjárás lényege, hogy sokfélék vagyunk és mindezt derűsen, békével vesszük tudomásul. Különbözhetnek kultúráink, különbözhet nyelvünk és hitünk, de tiszteletben tartjuk a másikat. Ezeknek a mindannyiunkat meghatározó értékeknek az ismeretében javasolom, hogy tekintetünket a teendőink fele fordítsuk.

A legfontosabb teendőnk márpedig az, hogy mostantól, május 4-től kezdjük el gyakorolni, amit ennek a felavatott emlékműnek a szellemisége közvetít. Ízlelgessük a mai napot, értékeljük a megvalósítást, értékeljük, hogy eljutottunk ehhez a célhoz!