A román hatalom egyik oldala tüntető távolmaradással bojkottálta, a másik, sötétebbik tábor botránykeltéssel igyekezett aláaknázni az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa önkormányzati szakbizottságának bálványosi ülését.

A kisebbségi és regionális nyelvek chartájának huszadik születésnapját ünnepelték volna, ám a 47 országból érkezett küldöttek élőben szembesülhettek: Székelyföld, Románia mindennapjait nemcsak a medvék színesítik (veszélyeztetik), hanem a többségi rosszindulat, arrogancia és közöny is.

Románia a NATO- és EU-csatlakozás előtt mindent megtett, hogy példamutató, jó diáknak látsszék, egyebek mellett elsőként ratifikálta a most két évtizedes chartát is, amely ajánlásokat fogalmaz meg a kisebbségek anyanyelvhasználata kapcsán. Jogszabályok is születtek bőséggel, toleránsak, európaiak, ám az elit klubba történt belépés után a szmokingot rongyos lajbira, a lakkcipőt bakancsra váltotta a mindenkori román politikai elit, és elkezdte nyirbálni a Nyugat tetszésére biztosított jogokat. Megfeledkeztek a létező törvényekről, a parlament által szentesített nemzetközi dokumentumokról, éveket késnek a kötelező jelentésekkel, a különböző európai vagy amerikai bírálatokra pedig csak legyintenek, és szajkózzák: nincs még egy állam, amely ily példásan viszonyulna nemzeti kisebbségeihez.

Csakhogy a valóság egészen mást mutat, nem véletlen hát, hogy tűzzel-vassal próbálták megakadályozni, hogy Székelyföldön ülésezzenek a téma avatott szakértői. Ezúttal azonban a magyar lobbi bizonyult erősebbnek, a román fél pedig erre a teljes elzárkózással válaszolt: nem jelent meg az ülésen az albizottság román tagja, senki nem köszöntötte a vendégeket, egyetlen hivatalosság sem tartott előadást, nem is próbálta megismertetni a román álláspontot. Megjelent azonban Dan Tanasă és a legnagyobb kormánypárt, az SZDP örök lázadó EP-képviselője, Cătălin Ivan, akik botránnyal, vádakkal „árnyalták‟ volna a magyar panaszáradatot. Ivan egy rövid hozzászólásában azt fejtegette, mégiscsak megengedhetetlen, hogy a magyar gyermekek nem akarják megtanulni az állam nyelvét. Tanasă pedig rendőrséget hívott, hogy kerítsék elő „ellopott‟ propagandaanyagát. Azokat a könyveket kereste, amelyeket szétosztásra hozott, s amelyben Elfeledve Románia szívében cím alatt egyebek mellett a magyar önkormányzatok, elöljárók ellen indított pereit összegezte, román nyelven. Előbb százötven, majd kétszáz könyv után nyomoztatott nagy dérrel-dúrral, mindenkit legrófozott, aki szólni próbált hozzá, társa, Cătălin Ivan pedig árulással vádolta meg Kovászna megye tanácsának elnökét (a rendezvény egyik szervezőjét), amiért hazugságokkal igyekszik befeketíteni azt az államot, amelyet képviselnie kellene.

A kétnapos rendezvény visszatérő motívuma volt, hogy ami jó a kisebbségnek, az jó a többségnek is, illetve, hogy csakis párbeszéddel rendezhetőek a vitás kérdések, ellentétek. Romániának ismét sikerült bizonyítania: egyáltalán nem érdekli, mi lenne jó a területén élő, kisebbségbe rekedt nemzeti közösségeknek, és azt is, hogy képtelen, alkalmatlan bármiféle párbeszédre.