Kampányértékelő beszélgetés az RMDSZ államelnökjelöltjével

– Furcsa kampány végéhez értünk – egy évek óta tartó politikai krízis közepette –, amely legnagyobbrészt az államfőnek a Szociáldemokrata Párt ellen folytatott háborújáról szólt. A többi jelölt hadjárata meg kimerült Iohannis kritizálásában. Elnök úr hogyan értékeli ezt a kampányt?

– A helyzet különös, nem a kampány, ez utóbbi ugyanis mindig csak egy eszköz arra, hogy a jelöltek elmondják, mit gondolnak. Abban azonban önnek igaza van, hogy a mostani küzdelemben kevés vízióval találkoztunk, alig esett szó a jövőről. Sajnos, több volt a háborúskodás, mint a jövőképről való beszéd – én pedig éppen ezt helyeztem a kampány középpontjába: milyen Romániát akarunk? Az sem mellékes, hogy a jelöltek többsége kifejezetten kerülte a vitákat, pedig ez a demokrácia alapja.

– Miért is indult? Természetesen többször hangoztatta, hogy azért van szükség magyar jelöltre, mert egyetlen román pártnak sincs többé-kevésbé vállalható, elfogadható, hiteles programja a kisebbségek számára. Mit tehet még hozzá?

– Legalább három érv szólt emellett. Egy: a román jelöltek nem beszélnek rólunk, a kisebbségek képviseletét egyik sem vállalja. Kettő: van elképzelésem arról, hogy milyen legyen ez az ország 10 vagy 20 év múlva. Három: ez egyfajta önbecsülési kérdés számunkra, a közösség erejének felmutatása.

– Szomorú valóság, hogy ebben a kampányban az RMDSZ jelöltjén kívül nem hallottunk reális, az ország és az állampolgárok jövőjéről szóló programot. Hogyan érzékelte: a román választók értették, megértették az RMDSZ üzenetét? Esetleg sikerült közülük szavazókat szerezni?

– A korábbiaknál több alkalmat kerestünk arra, hogy a román választókhoz is eljuttassuk üzenetünket. Vasárnap meglátjuk, milyen eredménnyel. Én bizakodó vagyok. Pozitív visszajelzéseket kaptam, sok ezer kézfogást és biztató szót. Olyan témákról beszéltünk, amelyek a jövőről szólnak és relevánsak.

– Vasárnap eldől, kik jutottak be a második fordulóba. Majd két hét múlva lesz új államelnök is. Ami azt jelenti, hogy vissza kell térni a mindennapi politizáláshoz. Kezdődhetnek az újabb politikai csatározások.

– A konfliktus a politika természetes állapota. Nekem nincs ezzel bajom – sokkal inkább azzal, hogy a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás óta nem volt olyan kérdés, amiben a pártok meg tudtak volna állapodni. Pedig nagy szükség volna ilyen megállapodásokra akár az oktatás, akár a külpolitika területén, az új alkotmányról nem is beszélve.

– Miután a liberálisok által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt elfogadta a parlament, ön azt mondta, a következő egy évben gondolkodó, felelős, észszerűen gazdálkodó politikai kormányt kellene kialakítani. Képes lesz erre Ludovic Orban?

– Mi 11 pontban állapodtunk meg, ebben benne van az is, hogy a kormány érvényesíti a kisebbségi jogokra vonatkozó törvényeket és nemzetközi szerződéseket, továbbá nem lesz kétfordulós polgármester-választás, legalábbis anélkül biztosan nem, hogy a parlament ezt ne hagyná jóvá. Részben ehhez kapcsolódik az is, hogy a kormány nem hoz sürgősségi kormányrendelettel és felelősségvállalással törvényeket. A megállapodás szerint az új kormány december 15-ig a parlament elé terjeszti a 2020-as költségvetést, ugyanakkor kezdeményezi az európai uniós támogatások egy részének átcsoportosítását a nagy infrastruktúra-programból a regionális operatív programba, és felgyorsítja a kommunizmus idején államosított ingatlanok restitúcióját. Képesnek tartom minderre Ludovic Orbant, de ahogy mondani szokták, a puding próbája az evés.

– Mióta egyezséget kötött a liberálisokkal, egyesek folyamatosan azt hangoztatják, hogy az RMDSZ a szociáldemokraták ágyából a liberálisokéba ugrott. Ön a minap úgy fogalmazott, hogy abból kell főzni, ami a kamrában van. Most épp Ludovic Orban volt a kamrában. Rareş Bogdannal fűszerezve. Mit tud ebből főzni vagy (ki)sütni az RMDSZ?

– Mi nem ugrálunk semmilyen ágyba. Nem azért küldtek a parlamentbe, hogy négy évig duzzogjunk. 5-6%-os politikai erő lévén, mindig kell partnereket keresni ahhoz, hogy A-ból B-be jussunk. Ez nem szerelemről szól, hanem érdekérvényesítésről – és nem a saját bársonyszékeinkről, hanem a közösség érdekeiről. Ezért tartom fontosnak, hogy, ha lehet, együttműködjünk a kormánnyal – mert ez nemcsak a szövetség, de a közösség érdeke is. Nekünk a legfontosabb elvárásunk a kormánnyal szemben, hogy menedzselje le a következő egy évet: készítsen költségvetést, bonyolítson le három választást, viselkedjen normálisan, azaz például ne próbáljon sürgősségi kormányrendeletekkel kormányozni. Nem kértünk pozíciókat, csak tiszteletet és normális viselkedést. Ameddig a kormány ekként jár el, tudjuk támogatni. Ahogyan mondani szokás, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.

– A megállapodás aláírása előtt pontokba szedte az RMDSZ elvárásait, amelyekre garanciákat várt. Úgy fogalmazott, hogy Románia prioritása egy, a 21. század elvárásaira összpontosító, gyermekközpontú oktatás és oktatási jövőkép kellene legyen. És hat százalékot kért az oktatás számára a költségvetésből. Ám ez végül kimaradt a pakliból…

– Elfogadtuk a pénzügyminiszter érvelését, amikor azt javasolta, hogy az oktatás terén megvalósuló beruházások ne a tárca költségvetésében szerepeljenek. Ezekkel együtt az oktatásra költött források végül elérik a 6%-ot. Tehát az egyik legfontosabb követelésünk teljesülni fog.

– Egy másik elvárás az egyfordulós polgármester-választás volt. Erről mit mondott Orban? Hiszen a Dan Barnával kötött egyezségben kétfordulós önkormányzati választásokat ígér. Hogy is van ez? Miféle taktikázásról van szó?

– Részünkről semmilyen taktikázás nincs, világosan megmondtuk, hogy nem támogatjuk a kétfordulós polgármester-választást. Nem hiszem, hogy a választási törvényt mindig éppen aszerint kellene átírni, hogy egyes kormánypártoknak mi áll az érdekében. A liberálisok írásban vállalták, hogy az új kormány nem fogad el sürgősségi kormányrendeletet és nem vállal felelősséget, különösen a választási törvények módosításakor tartózkodik ettől. Európai normák szerint ez elégséges és megnyugtató garancia számunkra. Az USR-nek azt ígérték, hogy támogatják a javaslatot a parlamentben. Ahol, tegyük hozzá, nincs többsége a két pártnak még a PMP-vel sem. Nekünk az volt a fontos, hogy ne lehessen a parlamentet megkerülni ebben a kérdésben.

– Mit tesz az RMDSZ, ha a PNL, miután megkapta az RMDSZ támogatását, és megkaparintotta a hatalmat, nem tartja be az ígéreteit?

– Akkor az első adandó alkalommal ellenük fogunk szavazni egy bizalmatlansági indítványnál – és ez jelen állás szerint a bukásukat fogja eredményezni. Nem árulunk zsákbamacskát, ezt a parlamentben is világosan elmondtam. Bízom abban, hogy az írásos megállapodásokat Romániában is betartják.

– Ön azt mondta, olyan elnökre van szüksége az országnak, aki példát mutat és jó irányban változtatja meg a társadalom hozzáállását. A jelenlegi állás szerint a mostani elnöknek nagy esélye van megnyerni az elnökválasztást. Két nappal a választások első fordulója előtt, ha újságíró volna, mit kérdezne Klaus Iohannistól?

– Már nem vagyok újságíró. Politikusként viszont azt kérdezném, hogy az előző öt évhez képest miben és mit fog változtatni az elnök.

– Ha ön nyerné meg a választásokat, mi lenne az első intézkedése?

– Több első dolgom is lenne. Kisebbségi kérdésben: aláíratnám végre a parlamenti pártok vezetőivel azt a megállapodást, ami arról szól, hogy a kisebbségi ügyet kiemeljük a napi politikai csatározásokból. Az oktatásban: kezdeményezném, hogy növeljük meg az oktatásra fordított költségvetési keretet előbb 6, tíz év alatt pedig 10 százalékra. A környezetvédelemben: kezdeményeznék egy nagy erdősítési programot, mert meggyőződésem, hogy a következő 7 évben 7-800 ezer hektárral növelhetjük az országos erdőfelületet. A külpolitikában: véglegesíteném Románia schengeni csatlakozását. A technikai feltételeket teljesítettük, nem szabad elfogadnunk azt a kettős mércét, amit évek óta alkalmaznak velünk szemben.

Mindenekelőtt pedig kiszellőztetném az elmúlt 30 évet.