A Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) elnökének halálhíre mélyen megrendített. Hámos László szenvedélyes és elkötelezett híve volt a magyar kisebbségeknek, több évtizeden át küzdött közösségünk jogaiért az Amerikai Egyesült Államokban.

A New York-i székhelyű alapítvány vezetője, bár távol élt Erdélytől, a Kárpát-medencétől, hajszálpontosan értette a volt kommunista blokk kisebbségeinek problémáit, és mert értette, sosem késlekedett cselekedni. László hosszú ideig a kommunizmusban az egyetlen szövetségesünk volt az amerikai politikában, és ha cselekedni kellett, elmarasztalni Romániát – ha közösségünk ellen vétett –, szenvedélye és elkötelezettsége nem ismert határokat.

Hámos László már akkor is a valóságot látta, amikor a nyugati diplomácia még Ceaușescu különutas politikáját ünnepelte. Kíméletlenül rombolta a diktatúra hamis mítoszait. Amerikai polgár volt és magyar demokrata. Szenvedélyes és elkötelezett. Úgy harcolt az erdélyi magyarokért, hogy még csak meg sem próbálhatott idelátogatni. Gyakornokokat fogadott a világ minden tájáról, figyelt arra, hogy olyan embereket neveljen az alapítvány székhelyén, akik érzékenyek a kisebbségek ügye irányt, és akik követik majd őt ezen a sokszor járhatatlannak tűnő úton.

„Nekünk, nyugati magyaroknak nem az dolgunk, hogy kívülről programokat alkossunk, és a saját elképzeléseink szerint lobbizzunk Washingtonban, Brüsszelben az erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai magyarokért, olyasmiket követelve számukra, amikre nekik nincs szükségük. Csakis az a hiteles, amit az érdekelt, érintett közösségek megfogalmaznak”, szokta mondani.

Ma sem tudjuk pontosan, hány amerikai döntéshozó ajtaján kopogott be a rendszerváltás előtt és után. Ám a hamis állításokat rendbe tette, azokat is, amelyeket országunk terjesztett különböző diplomáciai csatornáin. Ha nem fogadták jó szívvel, másnap is benyitott, mindaddig, amíg meghallgatásra talált.

Messziről jött embernek ne higgy, tartja a népmondás. De nekünk, messziről jött embereknek Hámos László oldalán hittek mindazok, akik meghallgattak. Az utóbbi években kétszer mentünk Washingtonba, és beszéltünk ott az adminisztráció és a kongresszus tagjai előtt az erdélyi magyarok problémáiról – a MOGYE-n észlelt hátrányos megkülönböztetésről vagy a restitúció akadályoztatásáról.

Vigasztalódást gyászoló családjának!

Pihenésed legyen könnyű!

Kelemen Hunor