Tisztelt miniszterelnök úr, miniszterelnök-helyettes úr, elnök úr, elnök urak, miniszter asszonyok, miniszter urak, tisztelt kongresszusi küldöttek, kedves barátaim!

Igazán nagy megtiszteltetés, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében ma itt állhatok önök előtt és néhány gondolattal köszönthetem a Fidesz kongresszusát.

Beismerem, nem vagyok könnyű helyzetben. Számtalan közös dolgunk és témánk van, olyan sorskérdések, amelyekről beszélnünk lehetne, ám ebben a szűk időkeretben ez nem lesz lehetséges. Ezért ezek közül csupán egyet, kettőt fogok kiválasztani, de ez sem könnyű.

Mivel a Magyarország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek, nemzetrészek nevében kaptam felkérést a megszólalásra, ezért most nem a mi erdélyi dolgainkról beszélek, bár sok érdekességet tudnék mondani, különösen az elmúlt hetek történéseiről, hanem az elmúlt évek mindannyiunk számára két nagy és fontos kérdésére térek ki néhány perc erejéig.

Többnyire olyan emberek ülnek itt a teremben, a politikai szakma kiváló művelői, bár más-más helyzetben, környezetben végezzük a dolgunkat, nap mint nap politikai döntéseket hozunk. Bármennyire is meg vagyunk győződve igazunkról, szentül hisszük, hogy a jót képviseljük és természetesen ragaszkodunk elhatározásunkhoz, egy-egy kérdésben meghozott döntésünk helyességét, a jó döntést mindig az idő, és gyakran csak a hosszú idő igazolja.

Orbán Viktor elnök úr és az általa vezetett kormány több mint tíz évvel ezelőtt a nemzetpolitikában egy rendkívül bátor, előremutató és felelős paradigmaváltást hajtott végre. Az idő, több mint egy évtized történéseivel visszaigazolta a döntés helyességét. A Kárpát medencei magyar közösségek különböző élethelyzetben, változó kihívások között élnek, tömbben, vegyesen más nemzetekkel vagy a legveszélyeztetettebb szórványban, akikre a legtöbb figyelmet kell fordítani, ennek a paradigmaváltásnak köszönhetően ma már bátran állíthatjuk, hogy magukra találtak.

Az állampolgárság könnyített felvétele egyrészt egyféle történelmi igazságtétel a 21. század viszonyai között, másrészt megerősítette  a nemzeti szolidaritást és az egymás iránti felelősségvállalást. Sokszor és sokan kikezdték, még ma is megteszik néhányan, de ez az intézmény, mint egy rendes védőfal, mint a legjobb páncél, kiállta az idő próbáját.

A kulturális és nyelvi identitás megőrzését, megerősítését, új értékek teremtését szolid intézmények és működő programok biztosítják. Óvodák, iskolák, egyetemek, kulturális intézmények sokasága. Számtalanszor éreztük, hogy a legnagyobb kihívások idején volt akire támaszkodni, és hogyha egyik helyen fogyott a levegő, azonnal érkezett a morális, a politikai és ha szükség volt, akkor az anyagi segítség.

A sporttámogatások olyan új perspektívát nyitottak, amelyről előtte álmodni sem lehetett, és aminek eredményeképpen versenysportokban és nemcsak, ha szabad így fogalmazni, a Kárpád medencei magyar közösségekben egy új reneszánszról beszélhetünk.

A gazdaságfejlesztési programok számos területen a piaci versenyképességet növelték, segítették a felzárkózást és megteremtették azt a win-win helyzetet, ami a méltányos termelésnek és kereskedésnek az alapja.

A paradigmaváltás sikerességéhez szükség volt, szükség van és szükség lesz partnerekre. Az elmúlt évek arról is többszörösen tanúbizonyságot tettek, hogy a közös értékek és érdekek – azaz erős magyar nemzeti közösségeket építeni szerte a Kárpát medencében - szoros partneri és baráti kapcsolatokat teremtett. Ma már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy egymásra támaszkodva, egymásban megbízva biztosabban és gyorsabban haladunk. Hogyha kulcsszavakkal kellene leírnom az elmúlt évtized nemzetpolitikáját, akkor azt mondanám: nemzeti szolidaritás, bizalom, bátorság, remény és közös felelősség!

Hölgyeim és uraim!

A másik lényeges dolog, ami ugyan meghaladja a Kárpát-medencei magyarok lakta országok határait, de miért ne beszélhetnék én is erről néhány gondolat erejéig, tulajdonképpen mindannyiunkról szól és a jövő nagy ideológiai és politikai csatáinak a körvonalát mutatja. Mi több, már benne is vagyunk ebben a csatában. És meg vagyok győződve, meg vagyunk győződve, hogy a jó és helyes álláspontot képviseljük, ám szükség van kitartásra, erőre, szövetségesekre a következő években, évtizedekben.

Orbán Viktor ebben a csatában is az élen jár, s ahogy néhányszor már az idő igazolta döntéseit, ebben a mai ideológiai vitában is így fog történni.

De miről van szó? A tágan vett görög-zsidó-római hagyomány és örökség megvédéséről beszélünk. Arról a bonyolult hagyományról, amely Európát és a nyugatot erőssé és meghatározóvá tette. Ezek azok a gyökerek, amelyek az erős törzset éltetik és lehetővé tették és teszik az állandó virágzást, erősödést és növekedést. Aki ennek hátat fordít, aki ezeket a gyökereket elvágja, aki a cancel culture radikalitását választja, az nemcsak a múltat törli el, de felszámolja a jelent és kilátástalanná teszi a jövőt. Aki ezt választja, felperzseli a földet, lakhatatlanná teszi a tájat és mérgezővé a levegőt. A reményt öli meg! Igen, azt gondolom, hogy mindazok, akik ezt a hagyományt védik, a jó oldalon állnak.

Az elmúlt bő egy évtizedben az összes lényeges kérdésben a Fidesz a helyes utat választotta. De soha semmi sem végleges, a politikában semmit sem adnak harc nélkül.

Nektek és nekünk, mindannyiunknak vannak olyan napjaink, amikor este csak azon csodálkozunk, hogy még mindig lábon állunk. És mégis reggel kezdjük elölről. Akárhányszor elbotlasztanak, annyiszor állunk talpra.

Ezért most arra kérlek benneteket, arra kérünk benneteket, határon túli magyar nemzeti közösségek, hogy semmit se bízzatok a véletlenre. Arra kérünk benneteket, hogy győzzetek.

Ahogy én ismerem az erdélyi magyarokat, rajtunk biztos nem fog múlni.