Bár január 19-ét írunk, és már különböző helyzetekben kívántunk egymásnak új esztendőt, engedjétek meg, hogy most még egyszer innen és általatok kívánjak a Szövetség minden egyes tagjának, támogatójának egy sikeres 2024-et. Sikereset egyénenként és sikereset erdélyi magyar közösségként.

A mai Szövetségi Képviselők Tanácsán több feladattal is meg kell birkóznunk.

Egyrészt erre a szuperválasztási évre meg kell határoznunk a jelöltállítás kritériumait, a jelöltállítás menetrendjét, különböző elvégzendő munkáinak a sorát, ma olyan technikai jellegű döntéseket kell hoznunk, amelyek előfeltételei a rajthoz állásnak. A szuperválasztási év – egy esztendőben négy választás – tulajdonképpen egy félév alatt négy választás, de egy esztendős kampány. Egymás után következnek a választások, ezért ezt a munkát, amelyet máskor több SZKT ülésen beszéltünk meg, most egyszer kell tudnunk végigbeszélni.

Másrészt képesnek kell lennünk pontosan megérteni, hogy milyen helyzetben vagyunk, milyen kihívások előtt állunk, milyen azonnali és hosszú távú következményei lesznek egész közösségünkre az idei választásoknak.

Ha ezt a két feladatot ma elvégezzük, akkor a szükséges és jó kiindulási pontot is megteremthetjük ahhoz, hogy rengeteg munkával, rengeteg talpalással, jó programmal és kiváló jelöltekkel nyertesei és ne vesztesei legyünk az idei négy választásnak.

Nekünk győznünk kell! Az erdélyi, romániai magyaroknak győzniük kell. És hogy mit jelent 2024-ben a győzelem, erről fogok mondani néhány gondolatot.

Kezdjük azzal, hogy milyen világban élünk, tehát azzal, hogy hol vagyunk, és azzal, hogy hova tartunk.

Újra a háborúk korát éljük, s bár közvetlenül nem vagyunk részei az orosz-ukrán háborúnak, annak a következményei bennünket is érintenek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a következő éveket is nagymértékben ez a konfliktus, illetve a világ más részein zajló konfliktusok fogják meghatározni.

Átalakulóban van tehát a világ, azok a támpontok, amelyek a tegnap még eligazítottak bennünket, ma már nem sok segítséget nyújtanak. Első látásra a jövő kiszámíthatatlannak tűnik, s bár jósok nem vagyunk, de képesnek kell lennünk látni azokat az alakzatokat, amelyeket most alig-alig körvonalak mutatják, és amelyeket elfed a zaj és a sok politikai propaganda füstje. Szoronganak a polgárok, keresik a biztos pontot, keresik a kiszámíthatóságot, és nekünk, politikai vezetőknek pontosan erre kell tudnunk jó választ adni, jó választ adni a biztonságigényre, jó választ adni a kiszámíthatóság iránti igényre.

Tervezhető jövőképet kell fölrajzolnunk, és döntéseinkkel a mi kis világunkat abba az irányba kell terelnünk, ahol az egyének és a közösségek megtalálják számításaikat, a biztonságérzetüket és az alkotóképességüket, erejüket arra használják, hogy a saját életüket, gyerekeik életét meghatározó módon tudják alakítani.

Nemcsak Romániában lesznek választások 2024-ben, a világ számos országa új vezetőket választ. Új vezetői lesznek az Európai Uniónak is, itthon új elnöke lesz az országnak, lesz új kormánya és új parlamentje és valószínű, hogy sok helyen új emberek fognak az önkormányzatok élére is kerülni. Ilyenkor mindig erős a remény, hogy az új, az jobb is lesz.

Igen, mi új és jobb vezetőket akarunk az Európai Unió élére, új és jobb elnököt az országnak, új és jobb kormányt, új és jobb összetételű parlamentet. A döntésünk, a sorsunk nem eleve elrendeltetett, hanem rajtunk múlik. Tehát sorsdöntő ez az év, és legalább egy évtizedet meg fog határozni. Nem a politikusok sorsát dönti el, hanem a közösség sorsát. És nem négy évre, hanem hosszú időre.

Kedves barátaim!

Ebben a nagy bizonytalanságban számunkra még mindig van egy biztos igazodási pont: a magyar érdek. Számunkra ez a legfontosabb, ez az első, és az a jó hír mindenki számára, hogy a magyar érdek, az erdélyi magyarok érdeke az nem ellentétes az ország érdekeivel.

Ez a választás tétje számunkra Erdélyben, Romániában. Legyünk képesek és tudjuk érvényesíteni a magyar érdeket!

Ehhez viszont mindenkire szükség van, kedves képviselőtársak! Nincs az országban olyan magyar ember, nincs az országban olyan polgár, aki a mi közösségünk ügyét fontosnak tartja, és ebből kimaradhat, mert ez a mi közös történetünk. Ahogy a mi közös történetünk az is, ami az elmúlt 34 évben történt velünk, de a mi közös nagy történetünk az, ami százegynéhány éve egyéni és közösségi sorsunkat alakítja.

Már sokszor és sokan eltemettek bennünket. Eltemettek Trianon után, az impériumváltást követő években. De akkor is akadtak olyanok, akik hittek abban, hogy az erdélyi magyarság a szülőföldjén képes lesz megmaradni, s mi több, értékalkotó közösségként építkezni. Kós Károly és Márton Áron nemzedéke hitt és építkezett. Aztán eltemettek a kommunisták többször is.

Először, amikor elvették a közösség vagyonát, majd megfosztották a családokat is mindenétől. Aztán eltemettek akkor, amikor az egyetemet felszámolták Kolozsváron, a magyar nyelvet később szűk családi kötelékbe űzték, intézményeinket megszüntették és ’89-re már egy reményét vesztett közösségként térdre kényszerítve, de a harcot akkor sem feladva ért bennünket az a változás, amely lehetővé tette, hogy ismét talpra álljunk. Az elmúlt 34 évben intézményeket alapítottunk, közösségeket építettünk, ahol nem volt út, ott utat vágtunk, az elrabolt vagyon nagy részét visszaszereztük, és most ismét itt állunk és előre tekintünk.

Igen, sokszor temettek, és voltak, akik a torunkat is megülték. Aztán föltámadtunk, a semmiből újrakezdtük, a remény lángját újragyújtottuk, és nem csak őriztük és őrizzük a múltat, mert az kevés lenne, hanem a jövő formálását is a kezünkbe vettük, és ez azt jelenti, hogy az értékalkotásban sem vallottunk szégyent.

Ezek vagyunk mi, erdélyi, romániai magyar emberek! És ahhoz, hogy a mi történetünknek ne legyen vége, mindenkire szükség van. De a feladat elsősorban a miénk. Nekünk kell meggyőznünk a közösségünket, hogy a jövőnk alakítását nem tehetjük mások kezébe! Mi képesek vagyunk alakítani az erdélyi magyar közösség jövőjét, és csak mi vagyunk képesek erre.

Európai parlamenti választásokkal kezdünk, egy olyan időszakban, amikor a csalódottság és sokszor a kiábrándultság csak a csatlakozás előtti elvásárokhoz mérhető. Nagyok voltak az elvárások, ezért aki csalódott, az nagyot is csalódott. A mindennapi tapasztalat és a közvélemény kutatások eredményei egyaránt azt mutatják, hogy a mi közösségünkben is sokan EU-szkeptikussá váltak, de nem EU-ellenesek. Nem az Unió ellenségei. Ezt a különbséget meg kell tenni, muszáj, szükséges hangsúlyozni. Abból, hogy EU-szkeptikus valaki, egyáltalán nem következik az, hogy EU-ellenes lenne.

Egy globális versenyben kell nekünk lokálisan helyt állnunk, és nem tudjuk magunkat kiszakítani a világ történéseiből. Európa sem lesz képes önmagát a nagy folyamatokból kiszakítani.

Az Európai Unióval, kedves barátaim, nincsen semmi baj. Az Európai Unió a ház. A házat lehet javítani, kell javítani. Lehet bővíteni, kell bővíteni. Ki lehet festeni, át lehet rendezni, de egy dolgot nem szabad tenni: nem szabad lerombolni. A ház sohasem felelős azért, ha elégedetlenek vagyunk.

Csalódni a vezetőkben csalódtunk, akik gyakran nem a megfelelő döntéseket hozták, akik erőltetett menetben úgy akarták és akarják átalakítani a világunkat, hogy abból Európa népei vesztesként kerülnek ki. Európa elveszíti versenyképességét, ez ma már szabad szemmel is látszik, nem kell hozzá semmiféle rakétatudomány, hogy mindannyian érezzük ezt. A gazdaság elmarad attól, amit korábban nyújtani tudott, és ezen változtatni kell.

Az európai vezetők azok, akik kettős mércét alkalmaznak, ők azok, akik rossz prioritási listát állítanak össze, és olyan föladatokat tűznek ki, amelyek nem találkoznak a polgárok nagy részének az elvárásaival. Ha ezt az elégedetlenséget látjuk kellettől nyugatig és északtól délig, azért nem a ház és nem az Unió a hibás, és nem is annak a lakói, nem a polgárok.

Igen, nekünk olyan Európai Parlamentre van szükségünk, amelyben meghallják a mi hangunkat. Számunkra az az Európai Parlament a jó, amelyben mi is ott vagyunk. Ahhoz, hogy a hangunk hallatszodjon, ott kell lennünk, és akkor el tudjuk mondani, ahogy eddig is elmondtuk az erdélyi magyarok üzenetét. Ha ott vannak a mi képviselőink, akkor megvédik az erdélyi magyarokat. Csak ők képviselik az erdélyi magyarokat. Más nem fog beszélni a mi problémáinkról. Más nem védi meg a magyar közösséget.

Céljaink tehát röviden összefoglalva: legyen erős hangunk, hogy szót emeljünk közösségünkért, szót emeljünk a sérelmek ellen, és fel tudjunk lépni a magyarok ellenségeivel szemben.

Garantált jogokra van szükségünk, ezért az uniós kisebbségvédelmi szabályozásért tovább kell harcolnunk, mert ez nem elveszített csata! Ezt a harcot elindítottuk, az út elején tartunk, és itt nem torpanhatunk meg!

Az orosz-ukrán háború árnyékában az Európai Unió intézményei mintha megfeledkeztek volna azokról az alapvető emberi és közösségi jogokról, amelyek az etnikai, nyelvi identitás megőrzéséhez szükségesek, és amelyek Európa erősségét is adták, és bízom benne, tudom, hogy adni fogják.

Erősebb Európára van szükségünk, erősebb Unióra, de olyanra, amely nem befele és a kisebbek fele mutat csupán erőt, hanem olyanra, amely megőrzi és visszaszerzi relevanciáját a világpolitikában, gazdaságilag versenyképes marad, és nem áldozza föl az európai emberek jólétét egy álomvilág oltárán, és politikailag megkerülhetetlenné válik a változó világrendben. Olyan Unióra van szükségünk, amely megvédi a polgárait, és azt az értékrendet tartja irányadónak, minden tekintetben azt tekinti igazodási pontnak, amelyre az egész európai civilizáció épült. Romániának és az erdélyi magyaroknak is több pénzre van szüksége az uniós forrásokból. Jövő évben elkezdődik a következő költségvetési ciklus előkészítése.

És igen, legyen több pénzünk abból, ami nekünk jár az uniós forrásokból. Az Európai Parlamentben majd azért kell harcolnunk, hogy megmaradjon a mezőgazdászoknak, a termelőknek járó támogatás, hogy azt ne irányítsák át más területekre, hogy a régiók felzárkóztatására továbbra is legyen pénz, és azt ne egyébre költsék, hogy ne csak piac legyünk, hanem részesei annak az értékteremtésnek és termelésnek, amely többletet nyújt minden családnak.

Az Európai Parlamentben azért fog kelleni harcolnunk, hogy legyen uniós költségvetési forrás egy modern családtámogatási rendszer működtetésére, hiszen Európa demográfiai problémáira az első és legfontosabb és jó válasz egy családtámogatási rendszeren keresztül adható.

Kedves barátaim, hölgyeim és uraim!

Egy sikeres európai parlamenti választás meghatározza az utat és az irányt ahhoz, hogy nyerni tudjunk a helyi és megyei választásokon.

Egy sikeres európai parlamenti választás után biztosan nyerni fogunk Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, megőrizzük a négy megyei önkormányzatot, amelyet eddig is mi vezettünk, és irányítani fogjuk azt a 200 települést, amely eddig is RMDSZ-es polgármester vezetését bírta.

Tehát az európai választás nem két európai parlamenti képviselő ügye. Az európai parlamenti választás 200 polgármester ügye és 1,2 millió ember közös története. Így kell ezt szemlélni. A magyar emberek bíznak az önkormányzatainkban, bíznak, mert megtapasztalták, hogy számíthatnak ránk. Mi pedig tudjuk, hogy a jobb szolgáltatásokat, a gondoskodást, a jobb oktatást, a jobb egészségügyet, a biztonságos környezetet, a családalapítás feltételeit elsősorban helyben kell megteremteni. Sepsiszentgyörgytől Szatmárnémetiig számtalan jó példát tudunk fölmutatni.

A polgármesterek és önkormányzati képviselők felelőssége az előttünk álló évtizedben is fontos. Ők nem csupán a település gazdái, hanem a jövő formálói is. Ők nem menedzserek elsősorban, hanem a szó legnemesebb értelmében elöljárók. A Szövetségünk dolga pedig világos. Idén is meg kell védenünk az önkormányzataink hatásköreit, meg kell védenünk az önkormányzataink költségvetését, az önkormányzati intézményeket megvédtük és meg kell védenünk az iskoláinkat, színházakat, múzeumokat, minden olyan kulturális intézményt, amely önkormányzati fenntartásban van, és a mi nemzeti identitásunk megőrzésének záloga, mert ezzel a közösségünk jövőjét, boldogulását védjük.

Tisztelt képviselő kollégák!

Két sikeres választás lehetővé teszi, hogy a parlamenti megmérettetés is sikeres legyen, mert dolgok összefüggenek.

Ha nyertünk az önkormányzatokban és az Európai Parlamenti választáson, a közösségünk önbecsülését és önbizalmát megerősítettük, akkor az önkormányzati erőnket a parlamenti frakciók erejével megsokszorozzuk.

Mert a parlamenti frakció is csak egy eszköz. Eszköz ahhoz, hogy az önkormányzatainkat, a közösségünket segíteni tudjuk, építsük a jövőt itt, a szülőföldön.

Nekünk 2024 után, ha sikeresen szerepelünk ezeken a választásokon, akkor vissza kell kerülnünk a kormányba. Ismét meg kell ragadnunk a kormányzás lehetőségét, hisz az egy olyan eszköz, amellyel a magyarokért elsősorban és az ország minden polgáráráért dolgozni tudunk.

Mi már bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk jól kormányozni. Bebizonyítottuk, hogy a kormányban is a közjó vezet bennünket. Megvan hozzá a tapasztalatunk, a bátorságunk és a józan eszünk. És van világos elképzelésünk arról, hogy melyek azok a stratégiai célok, amelyeket az országnak követnie kell.

A mostani kormányzatból ebből a négy dologból három mindenféleképpen hiányzik: hiányzik a vízió, a bátorság és a józan ész. Ezt év végén pótolni kell! Nekünk erre készen kell állnunk!

Kormányzati eszközökkel tudunk tenni a rosszul működő bürokratikus állam ellen, az új központosítási kezdeményezéseket és azt a közigazgatási reformot, átszervezést, amelyet itt lengetnek előttünk, meg tudjuk akadályozni, a rossz elképzeléseket jóvá tudjuk tenni, mert elfogadhatatlan számunkra, elfogadhatatlan a közösség számára, hogy olyan közigazgatási átszervezés történjen, amely az erdélyi magyarokat kiszorítja minden megyei döntésből, és a teljes kiszolgáltatottság állapotába taszítja.

Ma a kormány rosszul harcol az infláció ellen, az energiaválság ellen, ezért elhibázott az adózás, elhibázott az az adópolitika, amely egyik napról a másikra mind a munkavállalókra, mind a munkaadókra rengeteg plusz terhet ró.

Ezért senki ne csodálkozzon és ne keressen buta magyarázatot arra, hogy tüntetések zajlanak. Senki ne csodálkozzon azon, hogy a gazdák az utcán vannak. Szolidárisak vagyunk velük. Senki ne csodálkozzon azon, hogy a családorvosok, az egészségügyi dolgozók, az ápolók sztrájkolnak, szolidárisak vagyunk velük.

És még valami, kedves kollegák, ha mi kormányon vagyunk, - és ott leszünk - akkor nincsenek kormányon a magyarellenes szélsőséges erők. Akkor nem kerülhetnek kormányra azok, akik Úzvölgyében dédapáink sírjain táncoltak, akkor nem kerülhetnek kormányra azok, akik anyanyelvhasználati jogainkat kérdőjelezik meg és támadják azokat, nem kerülhetnek kormányra azok, akik perek tucatjait indították ellenünk azért, mert magyarok vagyunk, és magyarok akarunk maradni.

Kérdem én, hogy van-e ebben a teremben, van-e a Szövetségben olyan ember, aki – természetesen hogyha adottak a feltételek – azt mondja, hogy ne kormányozzunk, mert kormányozni nehéz. Biztos vagyok benne, hogy nincs ilyen ember és nem is lehet, mert kormányzati eszközökkel tudtuk építeni és tudjuk építeni a mi közösségünket, tudjuk építeni Erdélyt, Romániát, támogatni tudjuk a családokat, és meg tudjuk védeni jogainkat.

Az államelnöki választás tétje, hogy az országnak egy jobb és bátrabb elnöke legyen. Nehéz feladat, rajtunk csak 6,5 százalék múlik. Kétszer már melléfogtunk. De azt bátran elmondhatjuk, hogy ezt az erőnket, ezt a 6,5-7 százalékot arra fordítjuk, hogy lehetőséget adjunk egy olyan jelöltnek, akiről ma még nem tudjuk, hogy ki lesz, de bízunk abban, hogy lesz olyan jelölt, és esélyt adjunk neki, aki tiszteli a magyarokat, a józan észre hallgat, és felismeri többek között azt is, hogy a itt a térségben az itt élő népek érdekei egymással nem ellentétesek.

Négy választás előtt állunk, de az ellenségünk tulajdonképpen egy: az a politikai alakulat, amely a szabadság ellensége, a magyar közösség ellensége, és amely a mi életünket vissza akarja vezetni az 1930-as évek ideológiai fertőjébe. Láttuk, hogy honnan indultak, és látjuk, hogy milyen irányba masíroznak. Ahonnan jönnek, az a sötétség és ahova tartanak, az a káosz, a bizonytalanság, a mindennapi verbális erőszak, aminek a végén ugyancsak a sötétség áll. Sötétségből sötétségbe.

De hogy mit jelent számunkra győzni 2024-ben? Van két olyan feltétele a győzelemnek, amelyek, hogyha teljesülnek, akkor a romániai magyarok, a mi sokat próbált közösségünk a választások nyertese lesz.

Két dologra van szükség, a munkán kívül, ahhoz, hogy ne a teljes kiszolgáltatottság évei, évtizedei várjanak a mi közösségünkre.

Először is arányaiban legalább annyi magyar embernek kell részt vennie a választásokon, mint amekkora a román közösség részvétele. Tehát nem lehetünk kevesebben az urnáknál, arányosan számolva a jelenlétet, mint a románok.

A második feltétel, hogy a leadott magyar szavazatok 90 százalékát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szerezze meg. Ez a bizalomról szól. Nekünk továbbra is a közösségen belül a bizalmat kell erősítenünk, egymás partnerei vagyunk, egymás szövetségesei vagyunk, és a mi közös ügyünkért dolgozunk.

Ezért megteremtjük azt az összefogást, amelyet először 2009-ben, majd 2016-ban és 2020-ban is megteremtettünk, mert az az érdekünk, hogy a nagy ügyekben együtt menjünk. Együtt menjünk a Magyar Polgári Erővel és az Erdélyi Magyar Szövetséggel. A tárgyalásokat elkezdtük, február végéig befejezzük.

A kisebbségi politizálásnak másokhoz képest ez a sajátossága is megvan. Mások más és szerencsésebb körülmények között, akár kevesebb befektetett munkával is, a leadott szavazatok felét megszerezve már kormányoznak.

A kétharmad előtt le a kalapokkal, az maga a politikai mennyország. Nekünk a kisebbségi létben a kétharmad is kevés. Kétharmaddal még a kanyarban sem vagyunk. Nekünk a leadott szavazatoknak 90 százalékára van szükség.

34 éven keresztül azért voltunk sikeresek, mert mindkét feltételt teljesítettük. Hogyha ez sikerült több mint három évtizeden keresztül, akkor most is, nekünk is kell hogy sikerüljön.

Ez csak rajtunk múlik. Rajtatok, mindegyiketeken külön-külön, és rajtunk mindannyiunkon együtt.

Ma innen úgy kell hazamennünk, hogy akarunk győzni, úgy kell hazamennünk, hogy tudunk győzni. Az erdélyi, romániai magyarokért, a mi közösségünkért.