Ünnepelni hívtak ide és én nagy örömmel fogadtam el a meghívást. Köszönöm ezt a lehetőséget és megtiszteltetést, hogy ma itt önökkel együtt ünnepelhetem ezt a jeles évfordulót.

Nagyon nehéz egy 400 éves iskoláról beszélnie egy 55 éves embernek. Hisz a történelmi tényeken kívül mégiscsak ott van az a szellemi örökség, ami a Bethlen Gábor Kollégiumot több nemzedék fölé emeli, a szó legnemesebb értelmében történelmivé teszi.

A jó iskola mindig több mint egy épület, legyen az bármenyire impozáns és patinás, de ugyanakkor korszerű és technikailag kiválóan felszerelt.

A jó iskolát nem az épület, nem csak az épület teszi. Mert a jó iskola szellemiséget teremt, szellemiséget hordoz: nevel, tanít, eligazít, felkészít, megtanít kérdezni, mert ha jó a kérdés, arra előbb utóbb jó válasz is születik. Úgy is mondhatjuk, hogy csak a jól feltett kérdésre lehet helyes és jó választ adni.

A jó iskola önállóságra és szabadságra nevel. A jó, sikeres iskola egyszerre múlt, jelen és jövő.

Múlt, mert gyökeret ereszt, és azon keresztül folyamatosan szállítja és a szellemi horizonton tartja az előttünk járó nemzedékek tudását, világértelmezését és tapasztalatát.

Ugyanakkor jelen, mert a ma nemzedékeit oktatják a ma pedagógusai. Jelen, mert kortársnak kell lennie a műveltséggel, kultúrával, a művészetekkel, tudománnyal és szellemi törekvésekkel. Ezek hiányában beragad a múltba.

És természetesen jövő, mert a mindenkori nemzedéket, azokat, akik az intézményen belül és annak szellemiségét átvéve tanulnak, az iskola fölkészíti az előttük álló időkre. Megismerteti velük a kihívásokat, és olyan muníciót tesz a kezükbe, amellyel aztán egy egész életen keresztül érvényesülni kell, sikeresnek kell lenni, el kell igazodni a világ dolgaiban.

A nagyenyedi Bethlen Kollégium ilyen intézmény. Már mondtam évekkel ezelőtt egyszer itt, ezen a helyen és csak megismételni tudom, hogy századokon keresztül ez az iskola volt az itt tanuló fiatalemberek transzilván Cambridge-e és Oxfordja, és ma nem csak impozáns és korszerű épület, hanem hordozója ennek a szellemiségnek.

A Bethlen Gábori örökség mindenekelőtt szellemi örökség.  Az épület maga, az intézmény is erre emlékeztet, ezt az örökséget hordozza.

Megtenni azt, amit lehet, minden időben! Egyensúlyt tartani Kelet és Nyugat között, megőrizni a szabadságot és a békét, a gondolkodás szuverenitását, és tágítani folyamatosan a cselekvés tereit. Bár ma időben távol vagyunk Bethlen Gábor korától, de hisszük, és akarjuk, hogy az örökség kisugárzása jelen legyen, és meghatározó maradjon a 21. században is.

Hölgyeim és uraim!

Vannak, akik teljesen jogosan teszik fel azt a kérdést, hogy mi lehet ennek a kisugárzásnak, amely átüt évszázadokon, mi lehet ennek a magyarázata? Mindenekelőtt az, ahogyan Erdély nagy fejedelme viszonyult a közügyekhez, és azon belül kiemelt helyen az oktatáshoz. Ahogy a tudást, mai szóval a versenyképes tudást a jövő zálogának látta. Intézményeket teremteni azért, hogy az erdélyi fiatalok tudással felvértezve fordulhassanak a jövő felé!

Iskolát, akadémiát alapított. Bethlen Gábor korán felismerte: nem elég a nyers erő, mert abból nekünk mindig kevesebb van, mint nálunknál számbelileg nagyobb nemzeteknek. Ezt csak szellemi erővel, az ész erejével lehet pótolni, kiegészíteni, és ezáltal lehet sikeressé tenni egy-egy nemzedéket, egy korszakot és a benne élő embereket.

Ez is a politikai transzilvanizmus egyik ismérve. És ezt hozzuk, és ezt őrizzük Bethlen Gábor óta.

Bethlen Gábor politikája transzilván politika volt, és ugyanakkor világos nemzetpolitika. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az erdélyi magyarság sorsszerűen nemzetpolitikát folytat. Nekünk ez az egyetlen ideológiánk. Változhatnak az idők, jöhetnek divatos ideológiák, válthatják egymást különböző világértelmezések, számunkra az állandó, mindig időszerű ideológia: megőrizni a szülőföldet, a szülőfölden magyar nemzeti közösségként megmaradni, és olyan versenyképes tudást adni a felnövekvő nemzedékeknek, amelyek sikeressé teszik az ő életüket.

Számunkra az identitás megőrzése: alap és mindennapi feladat. Mi tagadás, számtalan újrakezdéssel jár, de minden újrakezdésből megerősödve tudtunk eddig tovább lépni. Gondoljunk csak ennek a kollégiumnak a sorsára.

Hányszor, de hányszor pusztulásra ítélték, egyesek el is temették, és aztán íme, itt állunk a kollégium udvarán, 400 évvel alapítása után. Vagy gondoljunk csak a romániai magyar oktatás közelmúltjára. Az intézményeink sorsára. A 20. század esztelen kommunista rablására. 33 évvel ezelőtt közösségként már szinte élőhalottak voltunk. És újra kellett kezdenünk, és újrakezdtük. Építkezünk és építkezni fogunk.

Régi intézményeket újjáépítünk, újakat alapítunk. És mindegyikbe a transzilván szellemiséget visszük.

Ez a mi ideológiánk, ez a mi nemzetpolitikánk. Idáig ismerjük a történetet. És innen kell folytatni, mert ma nincs vége, holnap és holnapután sem lehet vége. A mi nemzedékünknek az a kötelessége, hogy minden tekintetben jobb állapotban hagyja az intézményeket, mint amilyenben megörökölte. És az utánunk jövő nemzedékeknek erős fundamentumot hagyjon hátra, bízván bízva abban, hogy az örökség segít majd tovább építkezni.

Isten éltesse a 400 éves Bethlen Gábor Kollégiumot, Isten éltesse tanárait, diákjait, és mindazokat, akik mindennap gondját viselik.