A hétköznapokban úgy vagyunk vele, hogy ha valami jól működik, azt egy idő után természetesnek vesszük. A Művészeti Egyetem itt Marosvásárhelyen ilyen: alapítása, azaz közel nyolc évtizede üzembiztosan magas színvonalon teljesít, és meghatározó szerepe van abban, hogy például az erdélyi színjátszás nem csupán művészeti értelemben vett világszínvonalú produkciókra képes, hanem mindmáig egy közösségi ügy, közösségünk ügye, identitásunk alakítója.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, ha egyáltalán még szükség lenne ilyen bizonyítékra, mint az, hogy a napokban kapták meg a legmagasabb egyetemi minősítést a felsőoktatás minőségét felügyelő bizottságtól – és sokadik alkalommal.

A Művészeti Egyetem a kreativitás és a sokoldalú művészeti képzés békés szigete immáron évtizedek óta. Nagyon jól megfér egymás mellett a román és a magyar nyelvű tagozat szervezetileg, karonként is, és elkülönül a két képzés. Ez a jó példa és ez a jó gyakorlat.

Azért is különleges hely az Önöké, mert nagyon magas a pályán maradók aránya. Abban a világban, amikor az emberek néhány évente nemcsak munkahelyet, de pályát is változtatnak, az itt végző hallgatók több mint 80%-a a pályán marad, ami egészen kiemelkedő arány. Persze, ahogyan a Rektor Úr is mondta, nem az egyetem alakítja a személyt művésszé, de megadja hozzá az eszközöket. Tehát valamit tudnak Önök, amit mások nem – pedig jó lenne elárulni a receptet, megismerni a titkot!

Az a helyzet azonban, hogy nekünk nem szabad természetes adottságnak tekinteni azt, ha valami jól működik, akár évtizedek óta.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy történelmi tapasztalatunk itt Kelet-Európában az, hogy soha nem lehet adottnak tekinteni a nyugodt működést – mindig figyelni kell, résen kell lenni, készen állni a körülmények változására.

Éppen az elmúlt hetekben hosszas viták után kellett meggátolnunk azt, hogy kulturális intézményeket, színházakat, filharmóniákat, könyvtárakat, múzeumokat megszűntessenek, összevonjanak – mintha csak úgy félbe lehetne vágni egy zenekart, vagy a színműveket átalakítani monodrámákká, mert ugye egyesek szerint az úgy költséghatékonyabb...

A Művészeti Egyetem fontos számunkra. Elsősorban azért, mert a végtelenül polarizált társadalomban a kultúra és a művészet biztosíthatja az átjárást egyik oldalról a másikra. Párbeszédnek is mondjuk, de itt talán ennél többről van szó.

Másodsorban: a kultúra mindig mértéke kell legyen annak, hogy mi az erkölcsi jó és mi a rossz. Ha ezt a mértéket meg tudja őrizni, akkor mindig tudni fogjuk, hogy mi az, ami az életet beszennyezi vagy tisztítja.

És, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a Művészeti Egyetem megőrizze ezt a funkcióját, valamint továbbra is a kreativitás és a sokoldalú művészeti képzés békés szigete legyen itt, Marosvásárhelyen, multikulturális és interkulturális egy időben, szükséges, hogy minden külső csábításnak ellenállva megőrizze önállóságát a jövőben.

Sikeres tanévet mindannyiuknak!

Köszönöm szíves figyelmüket!