Gondolkodtam, hogy melyik évben találkoztunk mi Hegedüs Csillával először, amikor a Transylvania Trust Alapítvány nevében jött, és beszéltünk a Bánffy-kastélyról, van annak 26-27 éve, a '90-es évek második felében, és számomra hihetetlen volt, hogy valaki belevág egy olyan történetbe, amelyhez abban a pillanatban nincsenek források, nincsenek eszközök, csak a jó szándék van, az elkötelezettség, hogy ezt meg kell menteni. Hallgattam Csillát, és azt mondtam, hogy vágjunk bele. Én sem tudtam, hogy mibe vágunk bele, de nyilván nekem ezt nem is kellett tudni. Én azt mondtam, hogy kezdjük el, aztán meglátjuk, hogy lesz. És igen, itt egy pár dolgot már elmondott Csilla, és elmondott Semjén Zsolt barátom is.

Nekem egy rövid köszöntőben nagyon nehéz Bánffy életművéről részletesen beszélni. Nem is egy köszöntőnek a feladata, hogy ezt megtegye. De hogyha a 20. századi transzszilvanizmusnak a Pantheonját meg kellene nekünk jelölnünk, akkor biztos, hogy az első három-négy személyiség között, akit ebbe föl kellene venni, ott lenne Bánffy Miklós. Ott lenne Kós Károly, ott lenne Tamási Áron, ott lenne Márton Áron, és ott lenne Bánffy Miklós mindenféleképpen.

Talán az első hármat kívülről fújja az, aki egy kicsit is tisztában van a transzilvanizmusnak a mibenlétével, a kialakulásával, és a transzilvanizmusnak a morális dilemmáival a különféle diktatúrák alatt. Aki nem csak azt érti, mit jelent Erdély az évszázadok folyamán, hanem azt is, hogy mit jelentett Erdély a világháborúk előtt és után. Tehát, hogyha Tamásira gondolunk, vagy Kósra, vagy Márton Áronra, akkor biztos, hogy rögtön tudjuk mondani azokat a szempontokat, értékeket, amiért fölvennénk őket az erdélyi, transzilván Pantheonba.

Bánffy Miklós esetében azonban sajnálatos módon gondolkodnunk kellene, és szinte magyarázkodunk. Pedig ez így nem helyes. Egy lexikon szócikket tesz ki csak az, amivel Bánffy foglalkozott. És itt már elhangzott szinte minden erről az életpályáról.

Az opera intendánsaként neki köszönhetjük Bartók Béla operáinak a színpadra állítását. Külügyminiszterként neki köszönheti Magyarország, hogy az első világháborús vereség, forradalmak és a restauráció után valamelyest helyreállította nemzetközi tekintélyét, és ez nagyon fontos politikatörténeti szempontból. És közben Bánffy író volt, festő volt, grafikus volt, díszlettervező, és mint utóbb kiderült, zeneszerző is mindezek mellett. Egy igazi reneszánsz személyiség, szokták joggal mondani. Meghökkentően modern a művészetben, és könyörtelenül realista a politikában, ami annyit jelent, hogy bátor ember volt mindkettőben.

Mindez talán mégsem lenne elég ahhoz, hogy a mi erdélyi Pantheonunk egyik kiemelt tagja legyen, bár azt gondolom, hogy ezek az értékek, amelyeket ő képviselt, csak amit fölsoroltam már, kiemelt helyre tudnák betenni, beilleszteni az erdélyi Pantheonba.

De Bánffy Miklós egyik legnagyobb érdeme számunkra éppen a közösségszervező munkájában rejlik. Amikor a trianoni döntés által elcsatolt területekről tömegek menekültek Magyarországra, ő ellenkező irányba indult. Visszatért Erdélybe. Elsők között ismerte föl, hogy az erdélyi magyar kisebbségnek az egyházakon kívül további intézményekre van szüksége ahhoz, hogy identitását megőrizze és talpon maradjon, hogy túlélje, akár így is mondhatnánk. Bőkezűen támogatta az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületet, az erdélyi tudományosság fellegvárát támogatta, az Erdélyi Múzeum Egyesületet és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet is. Többségi tulajdont vásárolt a legfontosabb erdélyi magyar napilapban, az Ellenzékben, és támogatója volt a kolozsvári magyar színháznak.

Legfontosabb kultúrhistóriai tette mégis: az irodalmi transzilvanizmus meghatározó műhelyének, a Helikon közösségének létrehozásában játszott szerepe, melynek fennállása során mindvégig főszereplője maradt.

Az, amit a 20. századi, különösen a század első felének transzilvanizmusaként ismerünk, nem jöhetett volna létre tartósan, meghatározó módon Bánffy nélkül. Nélküle biztosan más lett volna, biztosan kevesebb lett volna.

Nem lehet kétséges tehát, hogy Bánffy Miklósnak helye van az erdélyi Pantheonban. Mégis hosszú évtizedeken át szinte megfeledkeztünk róla.

A történelmi emlékezet már csak ilyen, hölgyeim és uraim. Mindig szelektív és gyakran igazságtalan. Sajátos módon választja ki kedvenceit és biztosít számukra helyet a tankönyvekben, a múzeumokban és a közösségi emlékezetben. Mindeközben háttérbe szorít olyanokat, akik zsenialitásukkal, bátorságukkal, kitartásukkal és innovációjukkal alakították a közösség sorsát hosszú évtizedeken keresztül.

Szerencsére a történelmi emlékezet is olyan, mint a rossz testtartás a gyereknél: korrigálható. Ez a korrekciós munka pedig évtizedekkel ezelőtt elkezdődött, és mára talán, ha nem is ért révbe, de jó úton van ahhoz, hogy Bánffy Miklós öröksége az erdélyi magyar köztudatban és úgy általában a Kárpát-medencei magyar köztudatban az őt megillető helyre kerüljön.

A kutatók nyilvánvaló szerepe mellett meg kell itt említeni az örökösök szerepét, akik mindent elkövettek az elmúlt 30 évben azért, hogy Bánffy Miklós története újra elmesélhetővé váljon, hogy újra felfedezzük és megértsük azt.

És fő helyen kell megemlíteni a Transylvania Trust szerepét is. A bonchidai kastély, a Bánffy család hét évszázados központja, akárcsak Bánffy Miklós emlékezete, a teljes megsemmisülés szélére jutott el több mint 20 esztendő alatt a mai állapotáig, és lett ismét a kulturális élet egyik fontos színtere.

Hölgyeim és Uraim!

A ma megnyíló Bánffy Miklós kiállítással helyére kerülnek a dolgok. Visszazökken az emlékezet a valós teljesítmények helyes értékelésének idejébe. A kiállítás főszereplője elfoglalja méltó helyét az erdélyi Pantheonban.

Köszönet jár mindezért az örökösöknek mindenekelőtt, a Transylvania Trust Alapítványnak rendíthetetlen elkötelezettségéért, és természetesen valamennyi támogatónak, közöttük is első helyen a magyar kormánynak. Köszönjük, kedves Zsolt!

Ez a mai kiállítás egy fontos állomás az életmű mai újraértelmezésében, de nagyon bátran és határozottan kell állítanunk, hogy ezt a munkát folytatni kell.

Köszönöm a figyelmüket, és bízom benne, hogy a kiállítás is megnyeri a tetszésüket.