Tisztelt díjazottak, kedves meghívottak, hölgyeim és uraim,

A mai nap a köszönetnyilvánításról szól. 11 évvel ezelőtt döntötte el az RMDSZ, hogy a magyar kultúra napján köszönetet mond az Erdélyben élő és az itt alkotó kortárs művészeknek. 31 művészt díjaztunk mostanáig, sokan közülük azóta még inkább ismertek és elismertek lettek, itthon, de a nemzetközi porondon is. Büszkék vagyunk rájuk, és köszönjük azt, amit értünk tesznek, amit nekünk nyújtanak.

Megszoktuk már, a kortárs kultúra díjaknak is hála, hogy minden évben három művészre fokozottabban figyel az erdélyi magyar közösség, a sajtó, ismét beszélünk arról, hogy jó Erdélyben élni, hogy van jövő, hiszen ezek az emberek képesek, tudnak és akarnak itthon alkotni. Újat, szebbet, mást tenni elénk, mint amivel eddig találkoztunk az erdélyi magyar kulturális életben.

Az erdélyi ember büszke a több évszázados múltjára, eredményeire, örökségére és szeret visszatekinteni ezekre. Ez természetes, sőt szükséges része életünknek, hogy gyökereinket megerősítsük, örökségünket átadjuk gyermekeinknek. Miközben kulturális örökségünket ritkán értékeljük át, gondoljuk újra, hisz az adott, és jól meghatározott helye van az életünkben, kortárs alkotóinknak hála a körülöttünk levő világot újra és újra átértékeljük.

Erdélyi létünknek alapeleme és állandó kihívása a folyamatos megújulás. Muszáj rugalmasnak lennünk, hisz olyan országban élünk, ahol semmi sem állandó, csak a folyamatos bizonytalanság. És ez a folyamatos bizonytalanság az utóbbi három esztendőben fokozottan jelen volt az életünkben: kezdtük egy számunkra teljesen ismeretlen és ijesztő világjárvánnyal, majd 70 év béke után újra háború tombol a közvetlen szomszédságunkban. Ilyenkor talán még jobban, mint máskor, szükségünk van arra, hogy biztos talajon álljunk, hogy számba vegyük értékeinket, hogy legyen mibe kapaszkodnunk.

Ezért van szükségünk a kortárs művészekre, hiszen ők azok, akik új értékekkel gazdagítják az életünket. A kortárs művész érzelmi és gondolati gátakat tör át, társadalmi tabukat dönt le és ezzel mozdít minket előre. Folyamatosan állít a látószögünkön, elfogadóbbá, befogadóbbakká válunk műveik által. De gazdagabbak is leszünk általuk, hisz gyarapítják szellemi és lelki kincstárunkat.

A kortárs művész értéket teremt, de ugyanakkor kapcsolatot is. Kapcsolatot teremt múlt, jelen és jövő között, alkotás és befogadó között, alkotás és érzelmek között. A kortárs művész párbeszédet indít két idegen között, akikben emlékeket, érzelmeket, gondolatokat ébresztenek az alkotások, ezeket pedig megosszák egymással. Mai, online és virtuális realitásban zajló életünkben nagyon nagy szükségünk van arra, hogy elolvassunk, kézbe vegyünk egy regényt, hogy megnézzük egy előadást vagy egy kiállítást. Ezek kézzelfogható, biztos dolgok, amelyekre nagy szükségünk van.

Mi pedig fejet hajtunk az alkotók előtt. Fejet hajtunk Visky András gulág-regénye, Imre Éva csodálatos szerepformálásai és Oláh Gyárfás  elénk tárt világa előtt. Ezek az emberek folyamatosan megújulnak, és megújulásra késztetnek bennünket is. Állandó kihívást jelentenek, nem hagynak bennünket belesüppedni a mindennapi gondjainkba, hanem arra késztetnek, hogy változzunk, és változtassuk meg a körülöttünk levő világot is. Nekünk, politikusoknak pedig pontosan ez a dolgunk. Hallgatnunk kell rájuk, meg kell hallanunk és hallgatnunk a kritikát, s ahol szükséges, változtatunk kell.  És azért, hogy ezt megtesszük, ezért köszönet jár a ma díjazott alkotóknak is. Arra kérjük őket, hogy ne hagyjanak bennünket békén: mert így van élet, megújulás és jövő Erdélyben.

Köszönöm, hogy meghallgattak.