Tisztelt elnök urak! Világi és egyházi elöljárók!

Tisztelt kultúraszerető közösség! Kedves díjazottak!

Évről évre örömmel jövök haza az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúra díj átadására. Ragaszkodásom nyilván személyes kötődéseimből fakad, ugyanakkor mindig érzem azt a kimeríthetetlen energiát, melynek forrása az erdélyi magyar kultúra.

Szeretetem és ragaszkodásom mellett azonban kicsit bajban is vagyok, hogy vajon idén mi újat mondhatnék e jeles napon. Egy darabig bíbelődöm a gondolatokkal, bizonyos fokú bosszankodásig is eljutok, aztán hirtelen mintha rám törne egy belső béke, mely azt sugallja: nem kell és végtére nem is lehet minden évben újat, többet mondani, hisz az erdélyi magyar kultúra is egyfajta örök és önmagát mindegyre újratermelő, életet betöltő közeg, mely a maga megújulása mellett is állandó, teljes értékű valóság.

Mert mindamellett, hogy a Magyar Kultúra Napja önazonosságunk, közösségi értékrendünk kiemelését, felmutatását célzó egyik legjelentősebb ünnepnapunk, a magyar kultúra állandósága és energiája szempontjából ez is csak egy nap. A magyar kultúra, az erdélyi magyar kultúra egésze, s ezen belül a kortárs magyar kultúra az év minden napján ugyanúgy zsong, forr, él, teremt, terjed, sziporkázik, hömpölyög – betölt mindent körülöttünk, és betölt mindent bennünk is.

A kultúra dinamikája és energiája azonban nem önmagától való. Zsongása, forrása, élete, teremtő ereje, terjedése, sziporkázása, hömpölygése nem tényszerű adottság, hanem a kultúra alkotói, alkotásai teszik azzá. Az alkotó teszi zsongóvá, hömpölygővé; az alkotó energiája és dinamikája adja a kultúra energiáját és dinamikáját.

E napon az alkotók felé fordul figyelmünk, hisz mi, a kultúra fogyasztói, szubjektív értékelésünk, ízlésünk és hangulatunk révén viszonyulunk az alkotásokhoz. Amit látunk, olvasunk vagy hallunk, az viszont az alkotó ugyancsak szubjektív, de mindig önmagát adó világának megnyilvánulása. Így válik valóban zsongóvá, forrongóvá mindaz, amit mindannyian kultúrának nevezünk.

Ezt az értéket ünnepeljük évről évre, és ezért figyelünk ma kiemelten az alkotókra is. Az ötletgazda Fasang Árpád zongoraművész már 1985-ben megfogalmazta: „ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának”.

Évről évre felhívjuk tehát a figyelmet arra, hogy mekkora érték birtokában vagyunk, és felhívjuk a jelenkor nemzedékeinek, köztük önmagunk figyelmét is arra, hogy biztosítani kell e hatalmas érték jövőjét is. S ezért van jelentősége annak, hogy idén is három olyan kiváló alkotót díjazunk, akik maradandó értéket teremtettek. Gratulálunk Egyed Emese költő-író-irodalomtörténésznek, Siklódy Ferenc képzőművésznek, Fülöp Zoltán színművésznek és kívánunk nekik még sok alkotó évet!

A magyar kultúra hatalmasságát és mindent betöltő erejét ismét egy idézettel szeretném illusztrálni, ezért engedjék meg, hogy Győrfi András festőművész gondolataival zárjam köszöntőmet:

„Mi a kultúra? Anyád dala a bölcsődnél. Az első szavad. A mondókák az oviban. Az első rajzod, amit kiraksz a faladra. Az olvasás csodája. Az »a« betű, amikor leírod. És a többi is. A do-ré-mi az énekórán. Az első szerelmes vers, amit elolvasol. Az első szerelmes vers, amit megírsz. A festmény, ami a szobádban lóg. A kijavított helyesírásod. A szép beszéded. (…) A zene, ami szól. A zene, ami benned szól. Népzene, rockzene, klasszikus. Mind. A színház a függöny mögött. És előtte. A múzeum, ahol jól érzed magad. A kiállítás, amire elmész.

A kiállításod, amire eljönnek. A könyvek, amiket elolvastál. A könyvek, amiket még nem olvastál el. A könyvek, amiket megírsz. Az első fénykép. Az összes fénykép. A film, amin először fogtad meg egy lány kezét. Az első fejcsóválás, hogy hogy beszélnek ezek egymással. A templom, ahova betérsz. A gondolat, hogy ember vagy. Jó ember.”

Kívánom tehát mindannyiunknak ezt az érzést, az erdélyi és a teljes magyar kultúránknak pedig azt, hogy e teljességben tovább zsongjon, forrongjon, éljen, teremtsen, terjedjen, sziporkázzon, hömpölyögjön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és örvendek, hogy ismét itt, Önökkel lehettem e jeles napon!