Kolozsvári édesanyám és kézdiszárazpataki édesapám az akkor még magyar Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen ismerte meg egymást. Kihelyezésüket követően, rövid hányattatás után, a Máramaros megyei Magyarláposon sikerült együvé kerülniük. Ennek köszönhetően Magyarláposon születtem 1955. március 25-én. Alig múltam hat hónapos, amikor szüleim Nagybányára költöztek. Ettől kezdve nagybányai lakosok voltunk, de vakációimat részben Kolozsváron, részben pedig Kézdiszárazpatakon töltöttem a nagyszülőknél. Iskoláimat is Nagybányán végeztem, és 1974-ben érettségiztem. Eredetileg atomfizikusnak készültem, mert jó voltam matematikából és fizikából, és lenyügőzőnek éreztem a részecskék világát. A líceum magyar irodalom körében kifejtett tevékenységem és irodalmi, rendezői próbálkozásaim iskolai éveim végére azonban más irányba tereltek. Ezért felvételiztem először a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, ahol első felvételim nem sikerült. Még abban az évben, szintén sikertelenül, felvételiztem a
Temesvári Műszaki Egyetem automatizálás és számítógépek karára, majd az év őszén, ezúttal sikeresen, a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakára. A színház iránti vonzalmam azonban megmaradt. Ezért 1975-ben ismét felvételiztem, és be is jutottam a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára, amelyet 1979-ben végeztem el. Évfolyamelsőként a Sepsiszengyörgyi Állami Magyar Színházat választottam, itt dolgoztam 1990 elejéig színészként és több előadás rendezője vagy segédrendezőjeként is. Még főiskolásként megnősültem, és két gyerekünk született. Ma pedig boldog nagyapa vagyok.
1989. december 17-én lett volna Szophoklész Philoktétészének általam rendezett változata politikai „vizionálása”. Az eseményekre való hivatkozással a vizionálást 22-ére halasztották. Mi a színészekkel megegyeztünk, hogy ha 22-én ez nem következik be, akkor mi még aznap nyilvános főpróbát tartunk. Az előadásban az istenek diktatúrája ellen lázadó Philoktétész szerepét játszó Zsoldos Árpád végül Sepsiszentgyörgy főterén tartott nyilvános főpróbát, civilben, forradalomból. Az előadás teljes alkotó gárdája a téren volt 1989. december 22-ének délelőttjén. A valós bemutatóra 1990 januárjában került sor, de akkor én már politikai pályára kerültem, mert 1989 decemberében alapító tagja lettem a MADISZ-nak, és e minőségemben a sepsiszentgyörgyi városi tanácsnak. 1990 júniusától vagyok Románia Parlamentje képviselőházának RMDSZ-es tagja.
Szintén 1989 decemberében több szentgyörgyi fiatallal létrehoztuk az Európai Idő című, ember- és kisebbségjogi kérdésekkel foglalkozó hetilapot, melynek hasábjain a csángóság magyarságtudatáról jelentettem meg riportsorozatot, majd hosszú éveken keresztül kisebb-nagyobb megszakításokkal parlamenti tudósításokat, mindaddig, amíg a lap el nem csúszott egy számomra felvállalhatatlan irányba.
Politikai karrierem során már 1990 őszén a Kovászna megyei RMDSZ elnöke lettem. Azóta a háromszéki RMDSZ-nek több mandátumon keresztül is voltam megyei, majd területi elnöke, illetve ügyvezető elnöke. Jelenleg a Háromszéki Képviselők Tanácsának vagyok az elnöke. Az RMDSZ-t képviselem a MÁÉRT oktatási és művelődési szaktestületében, és a román-magyar kormányközi kisebbségjogi vegyesbizottságban.
1992-től több szesszióban töltöttem be frakcióvezető-helyettesi, illetve frakcióvezetői tisztséget, jelenleg frakcióvezető-helyettesként tevékenykedem. Az 1992-96, a 2000-2004-es illetve 2004-2008-as törvényhozási ciklusokban a képviselőház művelődési bizottságának titkára voltam. Jelenleg is ennek a bizottságnak vagyok a tagja. Tokay György képviselő kollegánk unszolására, már képviselőként, jogi tanulmányokat is folytattam, és 2002-ben végeztem el a bukaresti Titu Maiorescu Egyetem jogi karát. Ennek köszönhetően több törvénytervezetet kidolgozó bizottságba delegált a szervezet. Ilyenek az alkotmány-módosító bizottságok, a büntető törvénykönyv és büntető eljárási törvénykönyveket kidolgozó bizottság, a Feddhetetlenségi Ügynökség törvényét megalkotó testület, valamint a választási törvényekkel foglalkozó bizottságok.
