Úgysem szavazhat az a hárommillió diák, az iskolákat tehát hidegvérrel bezáratta a szabadelvű kabinet. Iohannis, Orban és a kormány megannyi ambíciózus, ám középszerűségben mégis nehezen alulmúlható tagja bátran szembement a máskor megingathatatlan tekintélyűnek tartott Egészségügyi Világszervezet ajánlásával, miszerint a közoktatást csak a legvégső esetben ajánlott felfüggeszteni.

Arafat, a készenléti parancsnokság vezére egy kézmozdulattal intézte ezt el, mondván, mindez csupán egy ajánlás, amely nem mindenhol működőképes. Persze, érdekes módon a civilizált Európában ez az elv működik, nálunk jóval rosszabb járványhelyzetben lévő országokban is, de erre a Victoria-palotában közömbösen fütyülnek. Eközben magyarázzák, hogy az oktatás korlátozása a lakosság érdekeit szolgálja, mert fő az egészség, s harsogják, mennyire veszélyesek lehetnek maguk a diákok, a gyermekek. Az iskolák bezárása valójában nem más, mint egy primitív intézkedés, mellyel önmaguknak is ellentmondanak, hiszen a tanügyminisztérium egy októberi értékelésében még az áll, hogy az iskola nem fokozta a járvány terjedését. Effélére csak ostoba emberek képesek, akik nem árnyalnak, nem tesznek különbséget az óvodába, elemibe, általános avagy éppen középiskolába járók között, hanem határozottságot és szakértelmet színlelve a fürdővízzel együtt lendülettel öntik ki a gyermeket is.

Hárommillió diák oktatáshoz való joga sérül folyamatosan, noha ez alkotmányos jog. Bár a helyzet máshol sem rózsás, a honi liberálisoknál tanultabb, műveltebb és okosabb döntéshozók mégis belátták, hogy a közoktatás nem tetszés szerint (vagy ha tetszik: politikai – értsd választási – érdekek szerint) ki-be kapcsolgatható rendszer, hanem egy, az ország jövőjét meghatározó tényező. Ha az oktatási folyamat gyengül, sérül, ha az oktatás rendszertelenné válik, az bizony ezrek, tízezrek jövőjét befolyásolja. Ha a gyermekek és fiatalok tanításával még sokáig játszadoznak, a fővárosi paloták lakói az ország jövőjét pecsételik meg, s évek, legtöbb egy évtized múltán jó eséllyel pályázhatunk Európa legképzetlenebb, reménytelenül elszegényedett országának dicstelen címére. A mostani, igen szerény képességű politikusok akkorra már rég a süllyesztőben lesznek, ám politikai örökségük, hagyatékuk megmarad. És marad vagy kivándorol megannyi, önhibáján kívül esélytelenné és céltalanná, jó esetben önmagát keresgélővé váló fiatal, akik csak háboroghatnak majd amiatt, hogy az oktatást szabályozó politikusok átverték és kihasználták őket. Szavazatok harácsolásáért, illetve azért, mert nem fogadták el, hogy a mindenkori diákok érdekei a legfontosabbak.

Tűrhetetlen, hogy műveletlen, középszerű akarnokok hárommillió diák sorsával játszadozzanak, tűrhetetlen, hogy nemzedékek sorsát pecsételjék meg. A járványidő ellenére is elfogadhatatlan, hogy a hatalom öntelt birtokosai úgy kezeljék az iskolákat, mint az éjszakai szórakozóhelyeket, egyértelmű, hogy az oktatás gyengítésével és korlátozásával azt az utat kövezik, amely a tanulatlan és megvezethető emberek kilátástalan országa felé vezet.