A 2016-os helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek sikerült a szavazók segítségével két képviselőt bejuttatnia Temesváron a városi tanácsba. Sőt a politikai helyzetkihasználásnak köszönhetően az egyik alpolgármesteri tisztséget is megszerezte a szövetség, így Farkas Imre személyében több mint 80 év után lett ismét magyar alpolgármestere a bánsági nagyvárosnak. Idén az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltjeként indul a szeptember 27-i helyhatósági választásokon. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

Mekkora esélyt lát arra, hogy Temesváron ismét bejusson a tanácsba legalább két RMDSZ-es jelölt, és megtarthassák az alpolgármesteri tisztséget?

Esély van rá, mert bár a magyarság aránya csökkent a városban, jelenleg 4,6 százalékot teszünk ki, de szerintem az elmúlt négy és fél évben bizonyítottuk azt, hogy megbízható, gerinces emberek vagyunk.

Helyzetünknél fogva sokat tehettünk a városért. Iskolafejlesztési programokra, templomfelújításokra gondolok: mindkét magyar tannyelvű iskola, a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum fejlődött, három katolikus plébánia visszakapta az egykori épületeit, felkaroltuk a civil szervezeteket, a magyar színház sokkal több támogatást kapott és gyarapodott egy épülettel. Ebben a ciklusban bebizonyosodott, hogy milyen fontos a képviselet a magyarság számára városvezetésben. Ez kellene a megyei önkormányzat szintjén is, illetve – majd a december 6-i parlamenti választások után – parlamenti szinten is.

Köztudott, hogy Temes megye és Temesvár gazdasági központ, és jellemző rá a multikulturalizmus. Mi úgy érezzük, hogy nemcsak a magyarság, hanem a többi etnikum képviselői is vagyunk, több mint kilenc nemzetiséggel dolgozunk együtt, és egymást segítve bebizonyítottuk azt, hogy a kisebbségeket igenis komolyan kell venni, és sokat tehetünk a város fejlődéséért.

A legutóbbi választások után hogy tűnt: egyfajta gesztus volt a városvezetőség részéről az egyik alpolgármesteri tisztség felajánlása az RMDSZ-nek, vagy egyenrangú félként kezelték önöket?

Négy és fél éve mi jelentettük a mérleg nyelvét. Tehát, hogy többséget tudjanak alakítani a nemzeti liberális pártiak, szükségük volt az RMDSZ két szavazatára, és a megállapodás értelmében az önkormányzat vezetésében is kaptunk egy helyet. Arra egyébként több mint 83 éve nem volt példa, hogy magyar alpolgármestere legyen a városnak.

A mandátum végén úgy érzem, hogy egyenrangú félként kezeltek minket. A kéréseinket teljesítették, mi is az övéiket, együtt tudtunk dolgozni. De ha megnézzük az utóbbi időszak tevékenységét, észrevehető egy viszonylagos egyensúly, nem volt átpolitizálva a képviselőtestület munkája, mindenki próbált a város és a lakosság érdekeiért tenni.

Az alpolgármesternek, aki naponta bejár a hivatalba, nagyobb rálátása van a közügyekre, a magyarságot is érintő kérdésekre, mint egy tanácsosnak, aki esetleg csak az ülésekre jár?

Az a nagy előnye ennek a tisztségnek, hogy az ember mint munkahelyre jár be, és az összes információt első kézből tudja meg. Nagyon jó volt a kommunikáció az összes magyar intézménnyel, de nem csak velük, hiszen alpolgármesterként más intézményekkel is tartanom kellett a kapcsolatot. De a tanácsosok munkája sem merül ki a szavazásban. Egy ülésre fel kell készülni, dokumentálódni kell, részt kell venni a szakbizottsági üléseken. Sipos Ilonával, a másik RMDSZ-es képviselővel, aki most a jelöltlista második helyén áll, megbeszéltük a határozattervezeteket, közösen alakítottuk ki az álláspontunkat. Itt-ott elfogadták a javaslatainkat, kiegészítéseinket. Nagyon hasznos volt, hogy ketten képviseltük az RMDSZ, az meg külön előnyt jelentett, hogy egyikünk az alpolgármester volt.

Fontos, hogy a választók számára világos legyen: az alpolgármestereket a tanácsosok soraiból választják meg – ehhez be kell jutni a tanácsba, lehetőleg minél nagyobb számban, hogy súlyunk legyen, ezért fontos a tanácsosi listára leadott szavazatok száma.

Milyen a kapcsolata Nicolae Robu polgármesterrel? Amit olvasni, hallani lehet róla, hogy eléggé önhatalmú, gondoljunk arra, amikor saját kezűleg levágta az internet- és kábeltévé-szolgáltatók drótkötegeit az oszlopokról, így szerezve érvényt a bírósági határozatnak, vagy betilttatta a Kossuth téren a lacikonyhákat… A hivatalban is végletekbe esik olykor?

Ő is ember… Megismertem a szakmai és az emberi oldalát is. A személyes ambíciója az, hogy szereti ezt a várost és szeretné építeni, fejleszteni… Polgármesterként viszont az újságírókkal való kapcsolata nem annyira jó, eléggé lobbanékony és oda-odaszokott vágni. A városvezetéssel kapcsolatos elképzeléseit amúgy kilencven százalékban megvalósította. Annak, hogy például a román mulatós zenét, a manelét betiltotta a köztereken, szerintem sokan örvendtek, de persze van ellentábora is emiatt, akik szeretik ezt a műfajt.

Személy szerint azt éreztem az elején, a tapasztalatgyűjtés idején, hogy bemész az irodájába a saját ötleteiddel, és az övével jössz ki. De lassan „feltornásztam‟ magam arra a szintre, hogy elfogadjanak és megbízzanak bennem a hivatalban, hiszen addig nem ismertek. Utána már meghallgatta a véleményemet, időnként elfogadta a javaslataimat is, lehetett vele dolgozni – azt mondanám, hogy jó közöttünk a viszony.

Említette az elején, hogy öt százalék, a bejutási küszöb alá csökkent a magyarság aránya Temesváron. Ez azt jelenti, hogy más nemzetiségűek szavazataira is szükség van a bejutáshoz. Mennyire sikerült megszólítani a román választókat a német, szerb, más nemzetiségű lakosokat?

Mint mondtam, több mint kilenc etnikumnak a szervezetei aktívak a városban, én vezettem a nemzetiségek konzultatív tanácsát, tehát nagyon jó a kapcsolat velük. Az szerb közösség szervezetével van egy projektünk, hogy színjátszó kört és színházat létesítsünk a számukra, az ukránokkal közösen avattuk fel idén a templomukat, tehát nem csak a magyar közösség számára fontos dolgokat támogattunk.

Emellett úgy érzem, hogy sikerült a románokkal is jó viszonyt ápolnom, mert az alpolgármesteri funkció nemcsak a kisebbségi ügyek képviseletét jelentette, hanem hozzám tartozott a szociális védelem, a vagyonkezelési és a földalap. Ebből kifolyólag sok mindenkivel dolgoztam, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy segítséget nyújtsak, útbaigazítást adjak az embereknek. A tisztség mellett fontos az emberi tényező is, hogy megbízzanak bennem, s lássák, hogy azokért a döntésekért, amiket meghoztam, vállalom a felelősséget is.