Tisztelt díjazottak, hölgyeim és uraim!

A magyar kultúra napját ünnepeljük ma itt, együtt. A pandémia miatt január 22-én nem tudtuk átadni a díjakat, és ugyanúgy mint tavaly, az idén is  a Kolozsvári ünnepi könyvhét teremt méltó és kiváló alkalmat az erdélyi magyar kortárs kultúráért díjak átadására.

Óriásit fordult velünk a világ az elmúlt két esztendőben. Azelőtt el sem tudtuk volna képzelni azt, hogy egymástól elzárva, bezárva éljünk. A világjárvány mindannyiunk életét, szokásait, lelkét alapjaiban változtatta meg. Azt, hogy ez hogyan hatott az alkotó művészekre, azt csak sejteni tudjuk.

Azt sem hitte volna senki, hogy 70 év béke után Európában, a szomszédunkban háború lesz. Véres háború, amely emberek millióit teszi földönfutóvá, otthontalanná. S miközben folyamatosan abban reménykedünk, hogy Oroszország, az agresszor abbahagyja a háborút Ukrajna ellen, látjuk, hogy ez a háború és annak hatásai meghatározzák a mindennapjaink.

Ez a két hatás óriási erőpróba elé állít mindannyiunkat, s közöttünk természetesen alkotóinkat is. Akik mindezek ellenére, mindezek mellett, egyetemes léptékkel mérhetőt alkottak, ismét.

Hagyományaink tisztelete nagyon fontos nekünk, Erdélyi magyaroknak. Ma is tisztelettel adózunk mindazoknak, akik a múltban értékeket teremtettek. Ez erdélyi magyar identitásunk egyik legfontosabb alapja. De ha a világunk itt megállna, ha nem tudunk újabb és újabb értékeket teremteni, akkor nincs jövőnk Erdélyben, csak múltunk. A kultúra nem múzeum, hanem eleven szövet. Ha nem bővül, nem gazdagodik, akkor elpusztul.

De szerencsére nem ez a helyzetünk: van érték, amely ma születik. Vannak köztünk – köztetek olyan emberek, akik az örökkévalóságnak alkotnak. Ezek az alkotások pedig rólunk, erdélyi magyarokról szólnak. Közösségünk számára az erdélyi magyar kortárs kultúra egyenértékű a léttel. Az emberi léttel.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Az, hogy ma így összegyűltünk, és az, amiért ma összegyűltünk a megújuló, élni akaró, alkotó, értéket teremtő közösség képét vetítik elénk. Ahol vannak olyan művészek, akik a szabadság érzetét adják nekünk. Rádöbbentenek arra, hogy a világunk más, mint ahogy azt mi nap mint nap látjuk magunk körül. Több, szabadabb annál. Általa vesszük észre saját határainkat, és általa lépünk túl ezeken a határokon.

Általuk, miattuk bízunk magunkban, bízunk Erdélyben, abban a bölcsőben, ahol mai napig értékeket teremtünk.

Köszönjük nektek.