Tisztelt Elnök urak! Alelnök asszonyok, alelnök urak! Egyházi és világi elöljárók! Tisztelt ünneplők!

Így kezdődött minden harminc évvel ezelőtt. Néhány egyszerű mondattal és azzal a hatalmas reménnyel, hogy a demokrácia és a szabadság számunkra is elhozza majd azokat a jogokat és lehetőségeket, amelyeket a korábbi évtizedek megtagadtak tőlünk. Akkori álmaink megvalósulása elől elhárult a legnagyobb akadály. Azóta természetesen tovább szőttük álmainkat, hisz álmokból építünk célokat, célokból feladatokat, majd ezekből sok munkával sikereket.

Harminc év már történelmi időszaknak számít. Harminc év alatt egymás után két világháború is végigsöpört Európán. Harminc év alatt nemzedékek váltják egymást. Harminc év hatalmas idő ahhoz, hogy mindenről megemlékezhessünk. És mégis emlékezünk, úgy, ahogy egy erős, a múltját felvállaló szervezethez illik: a kezdeti szerveződéstől az építkezésen és a sokéves politikai küzdelmeken át, az előttünk álló feladatokig bejárni azt az utat, amelyet egykoron alapítóink nekünk köveztek ki, és amelynek leaszfaltozása már a mi feladatunk, hogy ez az út járható legyen a következő harminc esztendőben is.

Emlékezünk, és ebben az emlékezésben itt és ma velünk van – a teljesség igénye nélkül – Domokos Géza, Király Károly, Sütő András, Kántor Lajos, Horváth Andor. De itt van velünk az a sok száz kevésbé ismert társunk is, akik harminc éve a megyékben, majd településeinken az első tagnévsorokat vezetni kezdték.

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Erős és sikeres szövetség lett az RMDSZ. Éppen olyan, amilyennek alapítói megálmodták. És mint minden érdekképviseleti-politikai szervezetben, itt is voltak nagy sikerek, és voltak kevésbé sikeres időszakok. De talán az egyik legelső és legmaradandóbb siker az volt, amit az alapítók így fogalmaztak meg: „a romániai magyarság méltányosnak és természetesnek tartja, hogy fenntarthassa és ápolhassa kapcsolatait a magyar nemzet más részeivel”, hisz „a romániai magyar nemzeti kisebbséget kultúrája, történelme, hagyományai elválaszthatatlan szálakkal fűzik a magyar nemzethez”.

Erre a hitvallásra ugyanolyan méltányos és természetes módon válaszol Magyarország Alaptörvénye, mely már első soraiban kinyilvánítja, hogy „megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét”. Egy olyan korszakot zártunk le ezzel a két egybehangzó gondolattal, amely közel öt évtizeden át mindent megtett azért, hogy ez ne legyen lehetséges. És hogy ez nem sikerült, az annak bizonyítéka, hogy nincs az a történelmi félrecsúszás, erőszakos szétszakítási kísérlet, amely az összetartozás érzését képes lenne kiirtani. Nincs az a hatalom, és nincs az az idő, amely ezt elvenni vagy feledtetni tudná! Ez a mi erőnk, és erre büszkék vagyunk!

Tisztelt ünneplők!

Az RMDSZ harmincadik születésnapján ma az emlékezés és számvetés mellett az előttünk álló feladatokat is áttekintjük. A már rég elfeledett vagy elfeledtnek hitt korok reflexei időnként ma is felbukkannak, és arra emlékeztetnek, hogy semmi sem visszafordíthatatlan.

Nem is olyan régen, láttunk a marosvásárhelyi fekete márciushoz hasonlítható hangulatkeltést, céljaink eléréséért folytatott harcunkban tapasztalunk ma is olyan ellenállást, amelyről azt hittük, hogy harminc évvel ezelőtt végleg eltűnt. E jelek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a közösségi jogokért vívott közös küzdelmünk folyamatos. De azt is tudjuk, hogy megvan az erőnk ehhez a küzdelemhez, és megvan hitünk abban, hogy a jó célért a jó utat járjuk. Feladatom tolmácsolni itt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János államtitkár gondolatait is, akik a születésnapi jókívánságok mellett azt üzenik, hogy ebben a küzdelemben és ebben a hitben személyesen és a magyar kormány nevében változatlanul önök mellett állnak.

Kívánok hát további sikereket a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a sikerek eléréséhez pedig erős hitet és kitartó munkát!

Együtt erősek maradunk! Csak együtt maradunk erősek!

Isten éltessen, RMDSZ!