Tisztelt elnök úr! Tisztelt díjazottak! Kedves meghívottak!

Különböző eseményeken, rendezvényeken gyakran beszélünk a szabadságról. Nemzeti ünnepeinken ez a legtöbbször kiejtett szó, de a szabadság gondolatát szoktuk beszédeinkbe fűzni Agyagfalván, Madéfalván, száz meg száz közösségi rendezvényen. Most viszont a szabadság egy másik arcát látjuk: mert az alkotás maga a szabadság. Nem csupán a gondolatok, formák, érzések kifejezésének szabadsága, hanem egyszersmind az alkotóé is. Pontosan annyira határtalan szabadság az alkotás, mint amennyire határtalanok a mögötte meghúzódó gondolatok, formák, érzések. Ilyen értelemben tehát az alkotás a legteljesebb szabadságforma, hisz tényleges korlátja nincs, jogszabály ennek keretet nem szab – és egy kis humort is beleszőve, egy embernek, az alkotónak mindig tetszik …

Ma itt az erdélyi magyar kortárs kultúráért díjjal az alkotást és az alkotót együtt ünnepeljük. Azzal ünneplünk, hogy egyre inkább újraértékeljük azt, ahogy a kultúrához viszonyulunk a mostani zavaros időszakban, amikor torz egymásba fonódásban halljuk a fegyverropogást a szomszédból, a „kifelé a magyarokkal” rigmust a stadionokból, vagy egy egyszerű székely énekkel szembeni politikai indulatot szinte mindenhonnan – ebben a zűrzavarban tehát az alkotás szabadsága merésznek és a maga csendességében is erőteljes hangúnak tűnik. Ez az erőteljes hang, a kultúra hangja pedig egyszerre válasz a zűrzavarra és számunkra táplálék, akik az értéktelen helyett az értékek felé fordulunk.

Így válik Balázs Imre József minden sora avantgárd kiáltó szóvá, Jánosi Andrea figurái már ki is lépnek a könyvből, és az is lehet, hogy valójában Golde a színész Kató Emőke meg a karakter, és nem fordítva. Így épül be a bőrünk alá az erdélyi magyar kortárs kultúra, melynek alkotóit immár kereken tíz éve közösségi elismerésben részesítünk.

Egészséges az a közösség, mely alkotókat termel ki magából. Alkotókat, kik fegyverükké teszik a szavakat vagy a formákat, hogy azokkal feltörjék legbelső érzéseinket. Alkotókat, akik nem e díjakért, hanem a közösségükért és közönségükért teremtenek értéket. Mi, akiket ezen értékek megérintenek, azzal tudunk legjobban tisztelegni előttünk, hogy jó közönséggé válunk. Jó közönséggé pedig akkor válunk, ha nem csupán érzéseinket fejezzük ki, hanem megadjuk nekik azon támogatást is, amelyre ma oly nagy szükség van.

Feladatunk tehát az, hogy feltételeket teremtsünk az értékteremtéshez. Feltételeket az alkotás szabadságának teljességéhez, és feltételeket az alkotó teljességének szabadságához. És ha e közfeladatot jól végezzük, akkor méltó módon tiszteleghetünk alkotóink előtt úgy, ahogy ők mindannyian azt megérdemlik: tapssal!