Brendus Réka beszéde a VIII. Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjátadó gálán

2020.01.22. | Kultúra
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Brendus Réka beszéde a VIII. Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjátadó gálán

Tisztelt elnök úr! Tisztelt díjazottak! Kedves jelenlévők!

„A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Úgy gondolkodj, mint a bölcs, de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek” – írta Arisztotelész. Ma az a megtiszteltetés ért, hogy teremnyi bölcs ember előtt kellene egyszerűen beszélnem.

Tisztelt jelenlévők!

Az igazság az, hogy amikor a kultúráról, kiemelten a magyar kultúráról, és ezen belül pedig a kortárs magyar kultúráról beszélünk, nincs könnyű dolgunk.

És ez áldás, mert azt jelenti, hogy van miről beszélni és vannak még bőven, akikről lehet és kell beszélni. Ők nem egyszerűen csak a kultúra, hanem a magas minőségű, igényes kultúra alkotói. És az igazsághoz tartozik, hogy attól válik minőségi és igényes kultúrává, hogy annak fogyasztói is, legalább annyira igényesek. 

Márai Sándor szerint egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem akkor is, ha ezek a barbárok megjelennek a kultúra közterein, és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. A mi feladatunk az, hogy válogassunk. És ilyen értelemben szerencsések vagyunk. Nincsenek barbárok a kultúra közterein és olyan a kínálat, amelyből igényességi alapon válogathatunk.

Itt a Scripta Manent elve az úr. Legyen szó ténylegesen leírt szóról vagy hangjegyről, vászonra vitt festékről vagy anyag formálásáról. Ezek mind megmaradnak a kultúra piacán, polcainkon, falainkon. Ugyanakkor a minőségi és igényes kortárs magyar kultúra a közösség tükre is.

Tükre az erős közösségnek, oktatásnak, annak a közösségi igénynek, mely megmutatkozik abban, hogy szeretünk és akarunk minőségi irodalmat olvasni, minőségi zenét hallgatni, minőségi képzőművészetet kapni.

És e gazdagság tesz minket azzá, amik vagyunk. És talán épp az a szép a kultúrában, hogy a „minőségi” szó értelmezését is árnyalhatjuk, ízlésünk, hangulatunk és felépítésünk szerint. E tükörben velünk, fogyasztókkal szemben vannak az alkotók, akik a tükörképben minden nap arra figyelmeztetnek, hogy közösségi létünkben a kultúra genetikai kódunk része.

Tisztelt jelenlévők!

Kortársakat, kortárs alkotókat köszöntünk ma is, mint minden évben. Megköszönjük, nekik, hogy vannak nekünk és újra meg újra elmondjuk, hogy a családi és iskolai közegben eltöltött éveink után ők járulnak hozzá leginkább szellemi világunk épüléséhez. Ők mutatják meg nekünk azt az értéket, amelyet Wass Albert nemes egyszerűséggel így ír le: „a kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót”. Ezt a szépet és ezt a jót köszönjük ma meg, azt, hogy példát mutatnak másoknak is, akik a kultúra formálására vetemednek.

Köszöntöm hát mindazokat, akik ma átveszik az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat, kiemelt tisztelettel Szilágyi István írót, az Erdélyért Életműdíj idei kitüntetettjét. Isten éltesse!

Arisztotelészt idéztem köszöntőm elején, és szavaival most már csak azt kívánom, hogy a kultúra sokkal többször legyen nekünk jó sorsban ékesség, mint balsorsban menedék, és ha innen hazamegyünk, az a büszke érzés töltsön el, hogy versben, dalban, formában egy-egy parányit hozzátettünk közösségi kultúránkhoz!

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.