Frunda György

Nemzeti közösségek és emberjogok védelmében

2012.11.02. | Maros , Parlamenti választások , Marosvásárhely
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Nemzeti közösségek és emberjogok védelmében

fotó: www.e-nepujsag.ro

– Beszélgetés Frunda György szenátorral törvényhozási sikerekről és buktatókról –

A román törvényhozás egyik legtapasztaltabb honatyája Frunda György, akivel a közelgő választások előtt készítettünk mérleget az elmúlt négyéves ciklus sikereiről, kudarcairól és céljairól egy újabb mandátum megszerzése esetén.

 – A tapasztalat nagyon fontos. Azok közé tartozom, akik ha felszólalnak a szenátusban, az emberek meghallgatják. Sikerült az RMDSZ-es szenátor- és képviselő-kollégákkal együtt bevinni a Kogălniceanu-törvényt, amely 10 ezer eurós anyagi támogatást biztosít a fiatal kezdő vállalkozóknak. Megszüntettük a kötelező minimális adót, amely több tízezer céget vitt csődbe. Arra is büszke vagyok, hogy akkor, amikor az RMDSZ kormánykoalíciós partnerként vállalta a nyugdíj- és fizetéscsökkentést, én elleneztem a nyugdíjcsökkentést, arra hivatkozva, hogy alkotmány- és európai emberjogegyezmény-ellenes. Ezt elmondtam az államelnöknek is, amikor a frakcióink együttes ülésén próbálta győzködni a kollégákat, hogy ezt vállaljuk. Akkor alternatívát javasoltam: fagyasszák be a nyugdíjakat és a fizetéseket, de ne vágják le. De nem ez történt. Felületesen átsiklott a javaslatomon. Én nyilvánosságra is hoztam ezt, és elmondtam, hogy a strasbourgi bíróság Litvániát elítélte egy hasonló esetben, és Romániára is ez a sors vár, ha odakerül. De reméltem, ami be is következett, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek tekinti a törvényt. Arra is büszke vagyok, hogy az RMDSZ olyan embert javasolt az alkotmánybíróságba, aki vállalta a becsületes döntéshozatalt.

– És a kudarcok?

– Voltak olyan törvénytervezeteim, amelyeket nem szavaztak meg. Például javasoltam, hogy a kétnyelvűség, illetve a nemzeti közösségi nyelv használata kötelező legyen 15%-os küszöbnél. Bár voltak olyan kollégáim, akik populistának tartották a javaslatot, én azzal érveltem, hogy annyira csökkent a magyarság száma, hogy a 15 százalékkal ugyanott leszünk, mint amikor elfogadtuk a 20 százalékot. Sajnos nem sikerült átvinni a plénumon. Javasoltam még 2009-ben, hogy az áfafizetés akkor történjen meg, mikor a pénz bejön a számlára, és nem a számlakibocsátás pillanatában. A szenátus elfogadta a javaslatomat, annak ellenére, hogy az akkori miniszterelnök telefonált a demokrata párti frakciónak, nehogy megszavazzák a Frunda javaslatát. Voltak olyan demokraták, akik megszavazták, de arra már vigyáztak, hogy a képviselőházban, mely döntő ház volt ebben az esetben, akkor tűzzék napirendre ezt a törvényvitát, amikor én Strasbourgban vagyok, hogy ne tudjam megvédeni, és úgy esett el.

Vagy javasoltam, hogy az egészségügyi pénztárnál ne automatikusan rójanak ki büntetési kamatot, hanem a biztosítóház köteles legyen felszólítani ügyfeleit a tartozásokról. Ezt is elvetette a képviselőház, miután a szenátus bizottságaiban sikerült átvinnem ezt a tervezetet. Ha meglett volna a politikai akarat, akkor mindenkinek hasznos döntés születik. Ma volt itt a szenátori irodában egy magántaxis, akin most hajtják be a tíz évvel ezelőtt be nem fizetett járulékot. Szerintem ez törvénytelen.

– Sokszor ezeknek az egyéni kezdeményezéseknek az volt a visszhangja, hogy Frunda György szembemegy az RMDSZ álláspontjával. A személyiségi jogok melletti markáns kiállás nem okozott feszültséget?

– Nem volt feszültség. Persze nem örvendtek, hisz az képmutatás lett volna. Viszont az tény, hogy kaptam kritikát, de a vezetőség nem vont felelősségre. Ez bizonyítja, hogy az RMDSZ demokratikusan működik. Az emberjogi bizottságnak vagyok az elnöke, és a fő célom az egyéni és kollektív emberi jogok védelme. Mindig betartottam a játékszabályokat, és frakcióülésen vagy SZKT-n elmondtam, hogy mivel nem értek egyet. Megpróbáltam meggyőzni a kollégákat, kisebb-nagyobb sikerrel. Ha leszavaztak, nekem akkor is jogom volt fenntartani saját véleményemet. És ha nincs jogom, akkor már nem egy demokratikus szövetség, hanem egy diktatórikus párt tagja vagyok.

– Tehát sikerült mindig kitartani elvei mellett, még akkor is, ha a koalíciós partnernek más volt az elvárása?

– Így van. Például én is támogattam a kormányt, hogy csökkentsük a felduzzasztott központi és helyi adminisztrációt. Csak ehhez olyan törvényt kell kitalálni, hogy újabb munkahelyek létrehozására ösztönözzük a vállalkozókat. Mert mi az első két probléma, ami foglalkoztatja az állampolgárokat? A munkahely és a gazdasági befektetések. Ezért azt javasoltam, hogy amellett, hogy kiteszünk százezer embert, mert nincs szükség rájuk, hozzunk létre százezer munkahelyet. Javasoltam, hogy az a munkanélküli, aki vállalkozást hoz létre, 3 évig ne fizessen adót, de ne kérhessen munkanélküli-segélyt.

– Ez azt jelenti, hogy nem talált támogatókat javaslataihoz, illetve nem jól működik a törvényalkotás. Hisz kormányrendeletek százai születtek az elmúlt években, a kabinet elvette a parlament kenyerét.

– A kormányoknak le kell mondaniuk arról, hogy sürgősségi rendeleteket fogadjanak el, kivéve amikor sürgősségi helyzet van: árvíz, földrengés, háború. Akkor igen, de azonkívül nem. Ami a törvénytervezeteket illeti: én mindig úgy gondoltam, amikor ezeket a törvénytervezeteket kidolgoztam, hogy megbeszéltem általában az emberjogi bizottságban, és a kollégák majdnem minden pártból aláírták. Nem kormányzati–ellenzéki harc volt, hanem nem fért be a kormánystratégiába ez a javaslat.

– Maradva a törvényhozásnál: az idén olyan, eddig soha nem látott vándorlás volt a pártok között, ami paradox helyzeteket idézett elő. Volt olyan „vándormadár”, aki a törvényhozási ciklusban két-három pártot váltott. Nem lehetne ezt megakadályozni?

– Ők becsapták a választóikat. Az említett urak arra hivatkoznak, hogy a román alkotmány megtiltja a kötelező mandátumot. De mivel nem lehet árulókra építeni – mondta Bernády is a múlt század elején – ezt valamiképpen szabályozni kell. Ehhez alkotmánymódosítás szükséges. Senkit nem lehet kényszeríteni arra, hogy elfogadja a párt kötelező mandátumát, és ez így van helyén, viszont leállíthatjuk, hogy más pártba lépjen. Függetlenként továbbra is megőrizheti mandátumát. De nem jönnek létre olyan pártok a parlamentben – mint az UNPR – amelyek részt sem vettek a választásokon.

– Ha már szóba került az alkotmánymódosítás, milyen változtatásokra számíthatunk ebben a ciklusban, hogy elkerüljük az olyan zűrzavaros politikai instabilitást, mint amilyen 2012 nyarán óriási gazdasági károkat okozott?

– Az a politikai instabilitás, amit most megértünk, megkeserítette mindannyiunk életét. Romlott a lej, kevesebb a befektetés és a munkahely. Ezért Romániából én egy parlamenti köztársaságot szabnék. Úgy, mint Magyarországon vagy Németországban, ahol a parlament választja meg az ország elnökét, és az elnöknek csak szimbolikus hatásköre van. Erkölcsi szerepe lenne és hagyná, hogy a megválasztott intézmények törvényesen dolgozzanak. Mert a 22 év tapasztalata az, hogy mindenik államfőnek volt konfliktusa.

A kormány esetében megtiltanám a sürgősségi kormányrendeleteket vagy a felelősségvállalást. Ez utóbbit csak akkor engedném meg, amikor a kódexek elfogadásáról van szó. Például egy polgári kódex esetében, amelynek 2000 cikkelye van, azt nem lehet egy ciklus alatt átverekedni a parlamenten. A nép szuverenitása, vagyis szent akarata azt jelenti, hogy a törvényeket csak a parlament szavazza meg.

Módosítani kell az alkotmánybíróságnak a helyét és a szerepét. Mert elfogadhatatlan, hogy kilenc alkotmánybíró egyszerű többséggel módosítson olyan törvényt, amelyet elfogadott négyszázvala-mennyi honatya.

– Ha ismét bejut a parlamentbe, mik lesznek a céljai?

– Továbbra is az emberi jogok védője leszek. Mint romániai magyar szenátor arra törekszem – bár több jogunk van, mint ezelőtt két évtizeddel, de ez nem elég –, hogy megvalósuljon a kulturális autonómia, beleértve az oktatást is. Szomorú, de nagyon kifejező példa a MOGYE arra, hogy miért kell az ilyen autonómia. Ugyanakkor a területi autonómiára is megoldását kell találni. De nem forró fejjel, ahogy néhányan csak a Székelyföldről beszélnek. Hanem egy olyan területi autonómiarendszert kell kiépíteni, amely elfogadható a románságnak is, ahol többségben van. Mindenki érzi azt, hogy mennyire rossz, ha minden Bukarestben dől el.

– Nemzetközi megfigyelőként milyen hasznosítható tapasztalatokra tett szert?

– Két évtizede tevékenykedem az Európa Tanácsban. Az elején nagyon sokat dolgoztam egy osztrák és egy finnországi svéd rapor-tőrrel. Ez utóbbitól tanultam meg azt, hogy ameddig demokratikus egy kormány, ott kell lenni a koalícióban, mert csak így tudod érvényesíteni a közösségi jogokat. Az 1996-os kampányban árulással vádoltak, amikor azt mondtam, hogy kormánykoalícióba kell lépni.

Az ezredfordulón a néppárt csoportja delegált a monitoring-bizottságba. Romániából jelenleg én vagyok az egyedüli, és ez nagyon nagy felelősséget jelent. A monitoring-bizottságban az elején litván, most orosz jelentéstevő vagyok. Svájci jelentéstevő társammal új stílust dolgoztunk ki. Megpróbáltunk Európa ügyvédje lenni Oroszországban, Strasbourgban pedig az európai oroszoké. Ez lehetőséget adott arra, hogy lobbizzak a mellett a tervezetem mellett, amely minimális emberjogi standardokat vezet be a nemzeti közösségek számára. A kisebbségeknek identitás-, politikai, anyanyelvhasználati és közigazgatási jogot, kulturális és területi autonómiát, arányos képviseletet ír elő a helyi és központi közigazgatási testületekben. Ezt a javaslatomat az Európa Tanács közgyűlése elfogadta. Ha átmegy a miniszteri bizottságon is, akkor a strasbourgi emberjogi bíróságnak kötelező eszköze lesz. Ami azt jelenti például, hogy ha a MOGYE ügye nem oldódik meg, vagy elesik a Bernády iskola névadása, bármely marosvásárhelyi érintett félnek jogában áll Strasbourghoz fordulnia, és nyer.

– Tavasszal harcba szállt a polgármesteri székért. Miért adja a fejét bukásgyanús megmérettetésre egy sikeres szenátor?

– Akkor a vásárhelyi és megyei RMDSZ nehéz helyzetben volt. Egy közvélemény-kutatás eredménye alapján mind a helyi, mind az országos vezetés felkért arra, hogy a korábbi polgármesterjelölt helyett vállaljam el a küzdelmet. Kevesebb mint nyolc héttel a választások előtt vállaltam el. Tudtam, hogy kicsik az esélyeim. Ennek az a tanulsága, hogy idejében kell elindítani a kampányt. Fel kell építeni egy polgármesterjelöltet. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy van egy stabil szavazótábor, hisz ugyanannyi szavazatot kaptam, mint négy évvel ezelőtt szenátorjelöltként.

– Az ellenfelek között ott van a polgármester embere is, Marius Paşcan volt prefektus. Mennyire nagy kihívás ez?

– Meg kell nyerni a meccset. Azt tűzöm ki célul, hogy elérjem a szavazatok 50%-át plusz egyet, hogy ne legyen olyan álmatlan éjszakám, mint amilyen volt 2008-ban, amikor 115 szavazatom hiányzott az abszolút többséghez. Tanultam ebből, remélem, hogy képviselőjelölt kollégáim segítenek, mert csak csapatban tudunk eredményt elérni.

És el kell mondani megint: isten ments attól, hogy ne legyen az RMDSZ Románia parlamentjében. Nem fogunk semmi jogot elnyerni, nem lesz pozitív trend, el fogják venni a jogainkat, és utána hiába vádoljuk egymást. Hiába fog örvendezni az önkormányzati választásokon csődöt mondott kis párt, hogy kibukott az RMDSZ, mert ez közös veszteség lesz. Ezért felkérek mindenkit, jöjjön el szavazni, és hozzon el egy olyan szomszédot, akiről tudja, hogy nem ment el választani, mert kényelmes, mert problémája van. Jöjjenek el és szavazzanak, hogy tudjuk képviselni őket!

 

Megjelent: Népújság, 2012. november 2.

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.