Tisztelt Zákonyi Botond Nagykövet Úr!

Excellenciás Nagykövet Asszonyok és Urak!

Tisztelt Igazgató Úr!

Hölgyeim és Uraim!

A nemzetek ünnepe jellemzően az államalapításhoz, vagy a nemzet függetlenségért vívott szabadságharcához köthető. Ez nincs másképpen a két nappal ezelőtt nemzeti ünnepét ülő Magyarországgal sem. Október 23-a az 1956-os forradalomról, szabadságharcról szól. A magyar emberek, a magyar nép évszázados szabadságszeretetéről. Egy olyan korról szól, egy olyan történelmi időszakra emlékeztet, ami alig egy karnyújtásnyira van, egyetlen emberöltőnyire. Egy olyan időszakba vezet vissza, amikor az európai kontinens Berlintől keletre eső fele a kommunista diktatúra elnyomása alatt élt.

Magyarország nemzeti ünnepe arra a huszadik századra emlékeztet, amikor az európai nemzeteket egymástól egy ideológiainak tűnő és az abból eredeztethető brutális fizikai fal választotta el egymástól. Arra a huszadik századra, amikor a kontinens szerencsésebb fele szabadságban élt, míg a másik fele a szabadság hiányától szenvedett. Arra az időszakra emlékeztet, amikor a nyugat elfogadta, hogy a népek és nemzetek Európa-szerte saját akaratuk ellenére elnyomásban, diktatúrában kell hogy éljenek.

Hölgyeim és Uraim!

A szabadság hiánya mindig sokkal több, mint amire az ember először gondolna. Mert nemcsak a szólás és a vélemény korlátozását jelenti, nemcsak a gyülekezés szabadságának felszámolását, hanem az emberi méltóság hiányát is, amit meg kellett tapasztalnia mindazoknak, akiket a történelem rossz oldalára sodort a világpolitika szele.

Ahol nincs szabadság, ott nem lehet emberhez méltó szabad élet. Ahol nincs szabadság, ott mindig sérül az emberi méltóság, és ahol nincs szabadság, ott a rabság, a szolgaság, a megalázottság idejét élik a polgárok.

Ez ellen a kommunista diktatúra ellen lázadtak fel 1956 októberében a magyar emberek, mindenekelőtt a budapesti fiatalok. Ők voltak az elsők, akik megmutatták az egész világnak, hogy lehet és kell is harcolni a kommunista diktatúra ellen. Ők voltak az elsők, akik rést ütöttek a falon, és a nyugat, a szabad világ közvéleménye számára is világossá tették, hogy milyen emberhez méltatlan életet élnek a szovjet diktatúra elnyomásában élő népek. Ők voltak az elsők, akik az akkori nyugat segítségét várták, és ők voltak az elsők is, akik megtapasztalták, hogy milyen, amikor nem érkezik segítség.

A magyar forradalom volt az első, amely a remény tüzét meggyújtotta. A pár nappal később bevonuló szovjet tankok ugyan eltiporták a szabadságért indított forradalmat, a megtorlás eszeveszett ütemben zajlott, de sem a kötél, sem a golyó, sem a félelem a remény parazsát már nem tudta kioltani.

Albert Camus A magyarok vére című írásában az 1956-os szabadságharc évfordulóján nem kevesebbet állított, mint azt, hogy:

,,A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben (…) Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet – bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.”

Tisztelt Nagykövet Asszonyok és Nagykövet Urak!

Hölgyeim és Uraim!

Ma mindenekelőtt ezt a bátorságot ünnepeljük, ennek a napnak pedig erős üzenete van a 21. század számára is. Különösen fontos üzenete van, hisz egyetlen nép sem élhet szabadság nélkül. Minden nemzetnek magának kell megválasztania azt az utat, amelyen járni akar, és semmilyen agressziót a szabadság ellen nem lehet elfogadni. Ez morális kérdés. Sőt, továbbmegyek, nemcsak elfogadni nem lehet, hanem harcolni kell ellene. Mi itt, Kelet-Európa peremén ezt a leckét megtanultuk. Egyetlen olyan rendszer sem tarthat örökké, amely rabságban, megaláztatásban tartja polgárait. Egyetlen politikai rendszer sem áll erős lábakon, ha a polgárait az ország határain belül csak a félelem tartja együtt. És nincs olyan társadalmi berendezkedés, amelynek a polgárai a szabadság hiányát, az emberi méltóság hiányát az idők végezetéig eltűrnék.

Engedjék meg, hogy ezekkel a gondolatokkal kívánjak Magyarország és a magyar nép számára méltóságteljes ünnepet. Sohase szűnjön meg a magyarok szabadságszeretete.

Isten óvja és segítse Magyarországot!