Főoldal > Vélemény anyagok
Az elveszett levélszavazás
2015.11.25. |

Hosszas vajúdás után megszületett végre a levélben szavazás törvénye, amely – mára kiderült – senkinek sem jó. Legkevésbé a külföldön élő román állampolgároknak. Hiányosságaira és arra, hogy sérti az alaptörvényt az RMDSZ próbálta felhívni a jogalkotók és az Alkotmánybíróság figyelmét, eredménytelenül.


A magyar nyelv napja
2015.11.12. |

Tavaszi fák zsongása, nyáresti mezők szénaillata, őszi bükkerdők “bíbor varázsa‟, az első hópelyhek titokzatos zizegése – az évszakok fonalán ízlelgetem anyanyelvünk színeit. Ahogy azt a különleges tulajdonságát is, hogy eszünk és szívünk üzenetét, fényt és árnyékot, bizonyosságot és titkokat – és még annyi mindent képesek vagyunk kifejezni vele. Tudunk szeretni és simogatni, becézni és elringatni, de sérteni, átkozni, gyűlölni és ütni is. Káromkodni és imádkozni, önazonosságunkat megőrizni és elárulni úgyszintén.


Képzés helyett: minőségi oktatás
2015.11.10. | Oktatásügyek

Új alapokra kell helyezni a kisebbségi magyar közoktatást – állítják a romániai magyar szakoktatásban/ért dolgozó szakemberek. Mit is fed ez pontosan? Tavaly az RMDSZ főtitkára egy új kisebbségi oktatási stratégia kidolgozására kérte fel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ), októberben a Sapientia – EMTE tanárai bemutatták azt a speciális románnyelv-tanítási tervet, amelyet a nem román ajkú általános iskolások számára készítettek, a hétvégén pedig szintén az RMPSZ közreműködésével bemutatták a romániai magyar nyelvű szakoktatás 2015–2020 között esedékes stratégiáját. Ezeknek a dokumentumoknak az elkészítését rengeteg felmérés, kutatás és az oktatásban, gazdaságban, illetve civilszférában tevékenykedő személyek bevonása előzte meg, ezek alapján pedig ugyancsak számos tanulmány, kiadvány, vagyis rögzített szöveg készült.


Miért az RMDSZ?
2015.11.10. |
 
Régi barátaim és ismerőseim többször megkérdezték már tőlem, hogy miért éri meg nekem így, 70-en túl, hogy az RMDSZ-ben tevékenykedjek. Már itt, az elején szeretném leszögezni a jó- és a rossz akaróim számára, hogy nem az anyagiak miatt, mert ezt a munkát sok más tisztségviselővel együtt önkéntes alapon végezzük.

Kultúrfölény
2015.10.31. | Kultúra , Európai Unió

Rajtvonalhoz állhatnak a tizennégyek: ennyi pályázat bizonyult versenyképesnek az európai Kulturális Főváros 2020-as kiadásának megszerzésére. Első pillanatra feltűnő az erdélyi váro sok túlreprezentáltsága, hiszen nyolcan lennének ők, ha Temesvárt is ideszámítjuk, mintegy „bőven értelmezett‟ transzilván merítéssel. Az egyes pályázatok átolvasása hozna elegendő infót, hogy az esélyekről érdemben is lehessen szólni, ezért most inkább madártávlatos – vagy stílusosan drónos – perspektívára szorítkozva, néhány széljegyzet következik. 


Még egyszer a sportolimpiáról: aranyeső Kolozsvárott
Még egyszer a sportolimpiáról: aranyeső Kolozsvárott
2015.10.26. | sport

Első ízben rendeztek országos diák sportolimpiát, amit a romániai magyar tannyelvű líceumoknak hirdettek meg és helyszíne Kolozsvár, a „kincses város‟ volt.


Demokratikus szavazás?
2015.10.20. |

A levél útján történő szavazás a hét egyik kiemelt politikai témája, miután a szenátus első házként tegnap elfogadta az erről szóló törvénytervezetet, ami előzmény nélküli a rendszerváltás utáni Romániában. A szavazás szenvedélyes vitákat váltott ki, de nem arról folyt társadalmi vita, hogy helyes-e a szavazás ily módon való megkönnyítése, miként lehet ezt biztonságosan, a csalás gyanúja nélkül lebonyolítani. Ez a szavazási mód a szenvedélyeket a tavalyi elnökválasztás alkalmából korbácsolta fel, miután Victor Ponta végzetesnek bizonyult baklövése miatt a kormány nem nyitott külföldön elegendő szavazókörzetet. Ennek következtében hoszszú sorok kígyóztak a diplomáciai képviseleteknél, és a népharag akkora méretet öltött, hogy végül az elnökválasztás első körét tíz százalékpontos előnnyel zárt Ponta simán, egymillió szavazatkülönbséggel vesztette el a második fordulót, így az államelnöki széket is.


Emlékmű
2015.10.12. | Megemlékezés

Történelmi tragédia, tragikus sorsú szobrászművész, tiltás – mindezek a madéfavi Siculicidium-emlékműhöz kötődnek, akárcsak az összefogás és újjászületés. A madéfalvi vérengzés után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy méltó emléket állítsanak az ártatlanul lemészárolt embereknek, s mint ahogy lenni szokott, az elhatározástól a tettig hosszú utat kellett megtenni, időbe telt, míg összegyűlt a szükséges pénzösszeg. De a száztíz évvel ezelőtti emlékműavató bebizonyította, hogy érdemes volt kivárni az alkalmas pillanatot, a pénz összegyűltét, ugyanis az obeliszk, a csúcsán álló kitárt szárnyú turulmadárral igencsak szépre sikeredett, az így megjelölt emlékhely lassan-lassan nemzeti zarándokhellyé lett.