Székedi Ferenc

(Ott) lenni vagy nem lenni?

2016.08.30. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székedi Ferenc

Amikor Kelemen Hunor RMDSZ elnök nem is olyan régen Csomakörösön, az ifjúsági táborban ott összegyűlt fiataloknak arról beszélt, a román kormány akadályozni próbálja, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO, vagyis az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezetének a szellemi-kulturális örökségi listájára, akkor a szervezet hírleveléből átvett rövid tudósítást az egyik székelyföldi napilapban öles betűkkel így címezték: Veszélyben Csíksomlyó UNESCO tagsága?

Már ebből is látszik, hogy bevezetésül a témával kapcsolatban, legalább dióhéjban, kisebb fogalmi tisztázásokra föltétlenül szükség van.

Mindenekelőtt az UNESCO-tagság… A világszervezetnek országok a tagjai, és bármiféle indítványt az országok nyújthatnak be. Az UNESCO-nak tehát több mint kétszáz ország között tagja Románia, tagja Magyarország, de nem lehet tagja például a határokon átívelő magyar nemzet, mint ahogyan egyetlen kisebbség vagy bármiféle más közösség sem.

Az UNESCO többek között foglalkozik a világörökség megóvásával. Mint annyi minden a mai világban, ez a fogalom is csak részleteire lebontva érthető meg, hiszen Földünknek, országainak több féle öröksége van, és ezek közül csupán egyik a kultúra, amely klasszikus megfogalmazással egy adott nemzedék számára az előzőek által felhalmozott kulturális javak összességét jelenti. Mint azonnal kiderül: a megfogalmazás kissé sántít, hiszen önmagára utal, ezért több társadalomtudomány többféleképpen körülírja, de a mi szempontunkól ez most lényegtelen.

A kulturális örökség két alapvető csoportra osztható. Az egyik anyagi, azaz tárgyi (építészeti, régészeti és így tovább) jellegű, a másik pedig úgynevezett immateriális (intangible, ahogyan az angolok mondják), ezt fordítjuk mi le szellemi-kulturális örökségnek, ami nem teljes mértékben fedi az eredeti fogalmat, más nyelveken ugyanis megmarad módosított változataiban az „intangible‟ vagy az „imaterial‟.

Az UNESCO 2003-ban – a tagjai által aláírt – egyezményben pontosította, hogy melyek a szellemi-kulturális örökség legfontosabb jellemzői: olyan élő, fenntartható tudás és gyakorlat, amely a helyi közösséghez és lokalitáshoz kötődik, a közösségek, csoportok vagy egyének identitását erősíti, egymás kölcsönös megismerését és megbecsülését segíti, a közösség tagjainak kreativitását szolgálja.

Nem általában Csíksomlyó, hanem a pünkösdszombati csíksomlyói búcsú erre a szellemi-kulturális örökségi listára szeretne felkerülni a fentiekben röviden leírt kritériumok alapján. (Tehát nem mint összmagyar találkozó, hanem mint a vallásossággal kapcsolatos helyi identitást erősítő népszokás). Ehhez az illető ország, esetünkben Románia tesz-tehet javaslatot, miután a szóban forgó téma bekerült az országos szellemi-kulturális örökség listájára. (Ami nincs ott, az nem is mehet tovább.) Ez a továbbiakban, az illető ország javaslataként felkerül egy világszervezeti várólistára, majd átmegy a végleges javaslati listára, amelyet az UNESCO világörökséggel kapcsolatos tanácskozása fogad el.

A Kelemen Hunor kulturális minisztersége idején elindított indítvány jelenleg ezen a végleges javaslati listán foglal helyet. A javaslat nem egy mondat, hanem egy rendkívül hosszú űrlap kitöltése, amely voltaképpen nem más, mint érvelés az előzőekben már bemutatott kritériumok mellett, és leginkább egy olyan pályázati űrlaphoz hasonlítható, amelyben nem csak a kérdések kódifikáltak, hanem a válaszok szavainak a száma is meghatározott.

Románia javaslata az idei, novemberi etiópiai (Addis Abeba-i) tanácskozás előtt: egy pont a hosszú listán, amely számos más ország előterjesztését is magában foglalja. A romániai indítványt, amely a hazai kulturális miniszterek sűrű cseréje miatt az eredeti beadás után elhalt, mivel az UNESCO szakbizottsága pótkérdéseire nem kapott választ, 2014-ben újra pályára helyezték; így került fel megint a jóváhagyandó jegyzékre. A romániai iratcsomó érvelése – annak minden, aláírt dokumentumot beadott támogatójával egyetemben – a pünködszombati búcsú vallásos, helyi jellegére utal, amely egyben nagyon sok turistát vonz a világ minden részéről, hozzájárul az ökumenikus és az emberek közötti kapcsolatok megerősítéséhez.

A fentiek tények. Hogy a román kormány miért tesz lépéseket saját indítványa visszavonására, azt csak találgatni lehet, és bennfentes körökben minden bizonnyal többet tudnak róla. A román médiában a témára nem találtam semmiféle utalást, a hazai magyar média a bevezetőben említett tudósításra alapozott, a magyarországi média része pedig ugyanezen forrás nyomán, beállítottságának megfelelően kezelte a kérdést. A skála „a románok megint fojtogatják a magyarokat‟ típusú kommentároktól az elhallgatásig terjed.

Forrás: maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.