Markó Attila:

Az én jelöltemnek

2016.09.17. | Parlamenti választások
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Markó Attila:

Amikor négy évvel ezelőtt ott álltam a küldöttgyűlés előtt, és el kellett mondanom, hogy miért is remélem, hogy jó képviselő leszek, a legfontosabb érvem ez volt: lehetőséget kapok viszonozni azt a kézfogást, amit én az emberektől kaptam. Ezért vált a kézfogás a kampányom szimbólumává. Eltelt hát a négy év, és a nem önszántamból kerékbetört mandátumom végén nagyon sok szempontból tudom azt mondani, hogy ez sikerült is – ezért nagyon szerényen, tele keserédes nosztalgiával, tennék az utánam jövők batyujába egy kis útravalót.

Mindenek fölött szeressétek az embereket. Még annál is jobban, mint ahogy én szerettem és szeretem őket. Nem csak szavazatuk van. Hanem visszatükrözik mindazt, ami valójában mi magunk vagyunk. Nem szégyen köszönni az utcán – még városon sem. Meg kell néha állni az utcán, szóba kell elegyedni az emberekkel, meg kell hallgatni őket. Az emberek azt várják a képviselőiktől, hogy odafigyeljenek rájuk. Ehhez pedig az első lépés a jó szó. És minden porcikátokkal azon legyetek, hogy valamit tegyetek értük.

 
Menjetek hát ki az utcára. Még annál is gyakrabban, mint ahogy én tettem. Meg fogtok lepődni, hogy mennyi mosoly fogja ezt viszonozni. És ha néha kimentek csak úgy, céltalanul a piacra bámészkodni, vagy a parkba sakkozókat nézni, akkor a mosolyokból, biccentésekből pontosan fogjátok érezni, hogy mit jelent, ha nem csak a kampányban jár ki az ember.
Menjetek ki olyan helyekre is, amelyeket érdemtelenül sokszor elkerülünk. Még annál is gyakrabban, mint ahogy én tettem. Kihagyhatatlan az értékes szotyori néptáncoktatás, ahogy egyedi a kilyéni szarvasmarha-verseny is falunapon. Nem beszélve a sok lelkes szépmezői fiatalról, akik nap mint nap meglepnek eseményeikkel. És bár Sepsiszentgyörgy részeiként ezek tartoztak a választókerületemhez, máshol is igaz ez, hisz nem csupán a nagyközségeknek, de minden eldugott kis falunak megvan a maga egyedi varázsa.

 
Legyetek közel a nyugdíjasokhoz. Még annál is közelebb, mint ahogy én voltam. Felemelő érzés majálisozni velük, együtt kóstolgatni a pityókatokányt. És együtt lehet nevetni velük a farsangi báljukon is, amikor szebbnél szebb és szellemesebb maskurákba öltöznek.

 
Szeressétek a sportot. Még annál is jobban, mint ahogy én szeretem. Nincs csodásabb érzés hazaszáguldani a fővárosból egy jó kosárlabda meccsre, vagy kimenni egy focimeccsre. Mert nem csak a játékosok lelkesedése tölt fel energiával, hanem azé a csodálatos szurkolóé is, akit viszont másnap már a parkban, piacon, könyvesboltban, üzletben, kávézóban, sörkertben újra egyszerű emberként látsz viszont, és már ő is tudja, hogy számíthat rád, amikor újra rekedtre kiabáljuk magunkat.
Szeressétek, támogassátok a színházat, a művészetet, a művelődést. Még annál is jobban, mint ahogy én tettem. Egyetlen példa arra, hogy miért érdemes időnként egy kicsit a kultúra nagykövetévé is válni: nem véletlenül van éppen itt az Erdélyi Művészeti Központ.

 
Engedjétek át magatokat az imádságnak. Még annál is jobban, mint ahogy én adom át magam. Mert az ima összetart nem csupán az imatizeden, de összetart egy csendes beszélgetéskor is, ahogy látszólag paradox módon összetart a magányban is.
Óvjátok, szeressétek az iskolát. Még annál is jobban, mint ahogy én tettem. A politizálást hagyjátok kint a kapuban, de magatokat nem. Odabent legyetek részesei az oktatásnak, és a kisdiák élete legyen a ti életetek része. És ahhoz, hogy ez teljes legyen, saját életetek kell például szolgáljon.

 
Rajongjatok a fiatalokért. Még annál is jobban, mint ahogy én rajongok értük. Mert azt az energiát, azt a szerteágazó és viharszerű lendületet sehol máshol nem találjátok meg, csak bennük. Akik szinte a gyermekeitek, de emellett hű barátok is tudnak lenni, ha meg tudjátok érezni azt, amit én mind a mai napig érzek: generáció generációt vált ugyan, mégis folyamatosan együtt növünk fel. Csak egy nyitott szív és játékos ész kell hozzá.

 
Mindezeket én magamban jól elraktároztam. Szervezetem részévé váltak – ha bármelyik sérül, az nekem is fáj. Vigyétek hát tovább ti is. Munkáról, feladatokról szándékosan nem beszéltem, hisz ha mindezt komolyan veszitek, akkor azok rátok találnak önmaguktól. És mondanom sem kell, hogy mindeközben maradjatok meg józan, őszinte, tisztességes magyar embereknek.
Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.