Kelemen Hunor

az együttműködéshez észszerűen, nem érzelmileg kell viszonyulni

2017.02.09. |
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


az együttműködéshez észszerűen, nem érzelmileg kell viszonyulni

Mielőtt felrúgnák a kormánypártokkal kötött megállapodást, előtte kipróbálnák, hogy működik-e.

Hogyan értékeli az RMDSZ Klaus Johannis államfőnek a parlament előtt tartott beszédét?
– Sokan azt várták az államelnöktől, hogy gyakorolja a társadalomban a közvetítő, mediáló szerepét, ez a beszéde nem az volt, maradjunk ennyiben. Mindenki meg tudja ítélni, hogy milyen volt ez a beszéd, én arra vártam az államfőtől, hogy a társadalomban levő konfliktust próbálja feloldani, mediálni. Most ez nem sikerült neki.
Várhatóan ez után tovább éleződik a államelnöki hivatal és a kormány, illetve a Johannis és a PSD közötti konfliktus?
– Én nem tudom, hogy éleződik-e, vagy sem. Ennél jobban már nem tudom, hogy hova tud éleződni.
A költségvetéssel kapcsolatosan mi az RMDSZ álláspontja?
A költségvetéssel kapcsolatosan többször egyeztettünk, sok javaslatunk bekerült a törvénybe. Ezeknek egy része általános jellegű, más része egy-egy projektre vagy egy-egy olyan területre vonatkozik, ami a költségvetési törvényben megjelenhet. Végül is a parlamenti együttműködésnek ez volt az első olyan momentuma, amikor kipróbálhattuk, hogy amit mi javasolunk, arról érdemben lehet, vagy nem lehet egyeztetni. Mivel úgy látjuk, hogy a javaslatainkból nagyon sokat elfogadtak, a költségvetés elfogadását támogatta az RMDSZ. Csak azt bánjuk, hogy ilyen későre került a költségvetési törvénytervezet a parlament elé, hisz így két hónapot veszítenek az önkormányzataink is, mert nekik az állami költségvetés kihirdetése után lesz lehetőségük a költségvetésüket elfogadni. És két hónap kiesés az nagyon sok.
A bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatosan végül hogy döntött az RMDSZ?
– A bizalmatlansági indítványt egy olyan eszköznek tekintettük, amely egyfajta ellenőrző szerepet kölcsönöz a parlamentnek a kormány munkáját illetően. Másrészt pedig ez az az eszköz, amivel a kormányt is le lehet cserélni, ha az ellenzéknek vagy a kezdeményezőknek van ehhez többsége. Ebben a pillanatban a két funkciója közül a bizalmatlansági indítvány az első funkciónak fog eleget tenni. Nagyon fontos, hogy legyen parlamenti vita a jogállamiságról, vagy annak a hiányáról, mindarról, ami a társadalmat foglalkoztatja. Azt mondtam, hogy ez fontos és hasznos, a vitában részt fogunk venni.
A PSD-ALDE-nak többsége, 54%-a van a parlamentben, tehát a kezdeményezők maguk sem gondolhatták komolyan, hogy le fogják váltani a kormányt. Ha úgy gondolták volna, hogy le tudják váltani a kormányt, akkor javasoltak volna kormányfőt, valamiféle kormányprogramot, úgy, ahogy ezt tette korábban minden egyes alkalommal az az ellenzék, amely leváltotta a kormányt.
Amikor bennünket bizalmatlansági indítvánnyal leváltottak, akkor bejelentették, hogy ki lesz a miniszterelnök, és volt kormányprogram-javaslatuk. Tehát ahhoz, hogy a bizalmatlansági indítványt támogatni lehessen, tudni kell azt is, hogy mi van másnap, amikor leváltották a kormányt.
Ezt a két dolgot figyelembe véve azt mondtuk, hogy jó lelkiismerettel nem lehet a bizalmatlansági indítvány ellen szavazni. Ez a Grindeanu-kabinet hibát hibára halmozott rövid idő alatt, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a koalíciónak megvan a többsége, nem lehet leváltani a parlamentben matematikailag. Másrészt megszavazni sem lehetett a bizalmatlansági indítványt jó lelkiismerettel, ismerve azt, hogy nincs mögötte olyan elképzelés, szándék, ami egy váltás esetén megmutatná, hogy mi lesz.
Ezért ma a frakciók egyhangú döntése az volt, hogy részt veszünk a vitában, de nem fogunk szavazni, sem mellette, sem ellene, mert egyik változat sem oldana meg semmit a mi hozzájárulásunkkal sem.
A PSD-ALDE-vel kötött együttműködés tekintetében hogyan jellemezné az RMDSZ és a kormánykoalíció viszonyát?
– Túl korai lenne bármit is mondani, mert az egyedüli olyan kérdés, amiben egyeztetés volt, az a költségvetés. Én azt mondom, a parlamenti együttműködést fel lehet bontani, és észszerűen kell ehhez a kérdéshez viszonyulni, nem érzelmileg, ez nem szimpátia kérdése, ideológiai opció kérdése, hanem meg kell nézni, hogy működik-e, vagy sem.
Teljesen értelmetlen valamit felbontani azelőtt, hogy kiderül, működik-e, másrészt, ha felbontanánk, akkor ki kellene találni valamit a helyére. Egy olyan parlamenti megállapodást kellene kötni, ami legalább összemérhető kellene hogy legyen azzal, amit a PSD-ALDE koalícióval kötöttünk. Mert, ha nem kerül semmi ennek az egyezségnek a helyére, akkor az olyan, mintha a semmibe, egy légüres térbe lépnénk a magunk 6,5%-ával.
A dolgokat az is nehezíti, hogy a parlamentben jelenleg nincs egységes ellenzék. Részükről nemcsak szándék nincs aláírni bármit, hanem egyszerűen el sem lehet képzeli, hogy a három ellenzéki tömböt – a PNL-t, az USR-t és a Basescu-féle PMP-t – ilyen értelemben egy asztalhoz lehessen ültetni, és kialakítani közösen egy olyan fajta együttműködést, amelyből a erdélyi magyarságnak valamilyen haszna származna. Mi azt mondtuk, hogy egyszer kipróbáljuk ezt a parlamenti együttműködést, a tavaszi ülésszak végén kiértékeljük, és ha úgy ítéljük meg, hogy nem működik, akkor felmondjuk. Ez egy ilyen egyszerű történet, de ehhez szerintem racionálisan kell hozzáállni.
A magyar közvélemény egy része úgy érzi, hogy az RMDSZ hátat fordított a szavazóinak azzal, hogy a Btk.-t és perrendtartást módosító sürgősségi kormányrendelet elfogadása után nem mondta fel azonnal az egyezséget.
– Nem akarok, és nem is szabad nekem azokkal vitatkoznom, akik így gondolkodnak. Én egy dolgot tudok mondani: az RMDSZ nem fordult el a választóitól, és nem is fog elfordulni tőlük soha. Ez a történet arról szól, hogy a 6,5%-unk mellé partnereket kell találnunk, és ha nem működik az együttműködés, akkor másképp döntünk, és így van rendjén.
A Btk. és a Ptk.-vitában az álláspontunk egyértelmű volt: hogy sem a formai megoldással nem értünk egyet, sem a tartalmi részével. Első olvasásra sokaknak – nekünk is – elkerülte a figyelmünket, hogy csökken a büntetés, ha bármilyen kisebbséget diszkriminálnak. Ez például elfogadhatatlan, már csak ezért sem lehet a bizalmatlansági indítvány ellen szavazni jó lelkiismerettel. Tehát ilyen típusú problémák és kérdések is vannak, amelyekről nyíltan kell beszélni.
Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit kötelező módon érvényesíteni kell. Egy alkotmánybírósági döntés nem lehet fakultatív senki számára. Ha az Alkotmánybíróság negyven-akárhány pontban alkotmányellenesnek minősítette a Btk.-t és a Ptk.-t, és emiatt ezek a cikkelyek „lógnak a levegőben‟, akkor a parlamentnek kötelessége a szükséges korrigálásokat, módosításokat végrehajtani. Ezeket a módosításokat viszont nem sürgősségi kormányrendelettel, hanem a parlamentben kell elvégezni.
Tehát a Btk. és Ptk. módosításában a kormánykoalíciót nem támogattuk és nem támogatjuk. Ezt sokszor, egészen világosan elmondtuk, és, ha szükséges, még sokszor el fogjuk mondani.
Forrás: www.transindex.ro 
Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.